Tucatnyi újratervezés, 11 helyszín, 15 óra- számokban kifejezve ennyi az idei Múzeumok Éjszakája. Aki kicsit többet akar, annak itt a beszámolóm.
Mata Zoltán pezsgőpincészeti bemutatójával vette kezdetét az idei program a Törley Anna utcai központjában. Amiről ma hallottam először:
-Magnum-palack
-nyerspezsgő
-transzfer eljárás
-tank pezsgő
-Budafok 1886-ig a Promontor nevet viselte
A hűvös pincében gyorsan és kellemesen telt az idő, a kinti levegőn meg jól esett a félédes Muskotály, a Törley napokban piacra dobott bora.
Az Álomautó Múzeumra két 47-es között 8 percem jutott.
A Múzeum Café játéka miatt öt előre nem tervezett helyszínt is útba kellett ejtenünk. Így fotózkodtunk a Nemzeti Múzeumban, a Nemzeti Galériában, a Néprajziban és a Semmelweis aulájában. A Zwack Múzeumba a zárt ajtók miatt nem jutottunk be.
A Ludwig ugyan tárt karokkal várt minket, mi azonban A Meztelen férfi-gyűjteményt értetlenül fogadtuk. Ha azt mondom, gusztustalan volt, nem túlzok. Igazából egy képet vittem volna magammal:
McDermott & McGough: Tetovált férfi nyugalomban című alkotását, mely a párizsi Galerie Jerome de Noirmont tulajdona.
Az egy szinttel lejjebb bemutatott Pieter Hugót csak dicséret illeti izgalmas és veszélyes munkájáért. A 30-as éveiben járó dél-afrikai fotós ghánai sorozata, a hiénás -nyers erővel teli- képek, a Nollywood-jelenséget bemutatók mind-mind egy távoli, egzotikus világot elevenítenek meg. Ha ismeretlennek tűnne a Nollywood kifejezés, elég, ha Hollywoodra és Bollywoodra gondolunk. A ghánai filmgyártás is kreált magának egy jól csengő nevet.
A ryijy élő hagyománya - A finn szőnyeg 1707-2012 között című gyűjteménye tegnaptól látható a Néprajzi Múzeumban. Ha valaki kételkedne a sokrétű felhasználásban, annak elárulom, hogy csónakok és ágyak leterítésére, takaróként, esküvői tárgyként, faldekorációként, szánkótakaróként egyaránt funkcionál(t).
A kiállítás mellett zenei programok is gazdagították a Múzeum-ünnepet.
A Semmelweis Orvostörténeti Kiállításán kitöltöttünk egy kérdőívet, ami felvetett egy olyan kérdést, milyen gyakran járunk múzeumba. A "leggyakoribb" válasz a havi egy volt. Szomorú vagyok, hogy az emberek ennyire nem járnak kultúrálódni. És ne mondja senki, hogy nincs pénzük, mert pl. a mellettünk utazó részegek sem 100 forintból rúgtak be. Na jó, nem ragozom. Akinek nem inge...
Életem első látogatása a Műcsarnokban a Tóth Evelin, Kardos Dani és Szalai Péter TrióM-koncertjével indult.
A szörnyű hangosítás ellenére élvezhető volt a zene. Mondom a ZENE.
Alább a nagy kedvenc:
David Cerny Létezés-tárlata összesen öt darabot vonultat fel. Vagy csak eldugták a többit, de mindenképpen ütős öt tárgy. A sarkokban négy pisztoly, középen Szaddam Husszein(re hasonlító fickó).
A művészet él!- harsogják Körösényi Tamás tárgyai a másik terem falain, asztalain. A három éve elhúnyt Munkácsy-díjas szobrászművész életműve szeptemberig található meg itt.
Idén első alkalommal került megrendezésre a Könyvek Éjszakája a Múzeumok Éjszakáján a Wesselényi utcai Goldmark teremben.
Írásaiból szemezgetett Benedek István Gábor, Deutsch Gábor, Hernádi Miklós, Polgár Ernő, Szántó T. Gábor, Szepes Erika, Ben Turán.
Szántó T. Édeshármas című regénye mosolyra húzta a számat a sok komoly szöveg között. Felolvasás közben a történet jazz-clubbos háttérzaját szimultán produkálta Vázsonyi János szaxofonon, és Kardos Dániel gitáron.
Az est végén véltottam néhány mondatot Ben Turánnal, aki korábban a Szívzsidó című könyvéből olvasott föl. Egy 14 évvel ezelőtti brossúrát dedikáltattam vele, amit "igazi örömmel" fogadott.
A Kardos Danival folytatott beszélgetés kevésbé volt felemelő, viszont informatív.
Éjfél után harmadszor mentünk vissza a Szépművészetibe. Bár előzetes terveink között nem szerepelt, Helmut Newton fotótárlata megkoronázta az éjszakánkat. 3-ra hazaértem, 3 órát aludtam. Meg is nézem a lottószámokat, hátha van egy hármasom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése