A közönség találkozik

Hetekkel ezelőtt részt vettünk egy közönségtalálkozón. Azóta tudjuk, csak olyanra érdemes menni, ahol moderátor, színészek, alkotók is részt vesznek a póruljárt közönségen kívül. Most volt előadás, volt matiné. Az első öröm akkor ért minket, mikor rájöttünk, helyre szól a jegyünk, és nem kell megküzdenünk az első szekcióért. 
Óz, a nagy varázsló gyerekkori kedvencem, ezért is örültem, hogy új dimenzióban mutatja be a 011 Alkotócsoport. A Kutyaszorítóbban című darabjuk abszolút favorit, azért vártam nagyon a Meanwhile in Kansas-t.
Az idei utolsó Kansas telt házzal ment. Igaz, egy pár korán lelépett, minden bizonnyal eszükbe jutott, hogy égve felejtették a villanyt. Az ország első 3D mappinges prózai előadása kevésbé ismert, de annál tehetségesebb színészekből állt össze.
Klem Viktort egyszer már megnézném komoly szerepben is. Olyanban, ahol egyetlen másodpercre sem kell idiótát játszania. Azzal nincs bajom, ha le kell tolnia a nadrágját.

Tasnádi Bence játéka első pillanattól kezdve az "utána kell néznem a munkásságának" státuszban lebegett. Most látom, hogy a lebegés szót használtam. Nem is véletlen ebben a progresszív-fikciós-dokumentarista-trash kórképben.
Bence figurája annyira laza, hogy egy lépésből ér le a lépcsősor aljára.

A lányok közül Pálos Hanna humora hatott rám. Jó ötlet volt ez a fajta megközelítés; a zene, a fények által befogadhatóbbá vált a mű. 

Az előadás végi beszélgetés ugyan nem a színészekről szólt, de körbekémlelve lehetett látni őket. A hideg ellenére többen kiültek az udvarra. Aki bent maradt, és Bányai Gabival beszélgetett, Ivanyos Ambrus dramaturg, Radnai Márk rendező, és a Drognapló című könyv írója, Kubiszyn Viktor.

A képből világosan kitűnik, hogy Ambrus szomjas, Márk szeret beszélni, Viktor pedig -aki az egyik piros cipőjét neonszínűre cserélte-, figyel engem.

A könyv szerzője saját élményeit dolgozta föl művében. Ez az alapja a drogfüggésről szóló Meanwhile in Kansasnek. A mese-jelleget megtartva szembesülünk a drog-fogyasztás négy fázisával.

1. Kísérletező- élmények szerzése; kell-nem kell
2. Szociális fogyasztó- használgatja; nem okoz problémát; buli van
3. Problémás fogyasztó- még nem kényszeres, de rosszul van, üresnek érzi magát; hazugságok
4. Függés- junkie-vonal (=drogos, elsősorban heroin használó)

Radnai Márk szerint, nem kell rögtön eldöntenünk, hogy tetszett-e, amit láttunk. Az a lényeg, hogy később előjön-e. Tarr Béla filmjeihez hasonlította az élményt: hosszúak, már-már unalmasak, mégis átfordulnak jóba.

Viktor katarzisként élte meg a próbákat. Azokat a próbákat, amik fények, 3D-s vetítés nélkül zajlottak, mégis hatottak. A saját élete köszönt vissza a színpadról. Megajándékozottnak vallja magát, hogy a részese lehet. Sok barátja nem élte túl ezt a kalandot, az ő emlékük is felelevenedett.
Mindannyian függünk valamitől, legyen az "csak" kávé, tea, futás, vagy altatók. Bármilyen kémiai anyag iránt kialakulhat bennünk a szerelem-érzés, és pszichés kötődést vált ki.

Márk úgy véli, egy darabig megélhető a csoda, de utána eljön az üresség. Nem marad semmi.
(Nyugodtan köhögjél, legyél rosszul; ha van kérdés, válaszol Viktor.)

A darab nyitó jelenetében a Gyűrűk ura és a Harry Potter a téma. Ez belő egy generációt, egy társaságot; alkalmas rá, hogy magunkat is el tudjuk helyezni a történetben.
Nem a gettóban vagyunk. Köznapi emberek a szereplők, akik mi is lehetnénk.

A gondolatokat a végtelenségig lehetne folytatni. Kérdéseket föltenni, hogy vajon lehet-e úgy beszélni valamiről, hogy nem ismerjük...

Szóval a Meanwhile in Kansas-t nem lehet egy napon említeni a Kutyaszorítóbbannal, de mindenképpen megérte megnézni. Talán később még visszatérnek az emlékei.