A gikszerekről

akartam írni, amik belopóztak az elmúlt két hetembe. Nem tudom, közék soroljam-e a Modern Talking önként meghallgatott legnagyobb slágereit, de mindenképpen itt a helye az egykori Csepel-művek területén tanyát vert Rejtett víziók kiállításnak, mely a maga egyszerűségében várt minket a belvárostól néhány megállóra. Csupán a személyzet felejtett el időben jönni. 

Kritikával illethetném a Kiscelli Múzeumot, akik -cenzúrázva ugyan, de- bemutatták Nagy Kriszta Tereskova Tetszélet, tetszhalál, tetszpornó kiállítását. A visszafogottságáról nem ismert művész elképzelései, és a provokatív, pornográfia határát súroló Kamondi-fotók (valahol, valakinél) kiverték a biztosítékot. Talán ezért csak telefonfénynél voltak láthatóak... Már, amit kitettek.

 

Kicsi vagyok ehhez, és nem is akarok jobban belelátni, viszont értelmetlennek tartom, hogy sötét falakra miniatűr fotókat aggassanak. Mint ezt:

 

 

 

Az epreskerti sétán nem volt fönnakadás. Leszámítva, hogy a gyertyafényes borozás világító rudacskák hiányában mellőzte a romantikát.

A III. Szoborünnep zárásaként Sallai Géza szobrászművész kert-és szoborismertetőt tartott, majd élőben figyelhettük meg a restaurátorok munkáját.

 

 

 

 

A Nemzeti Múzeum kiállítással emlékezik meg Amrita Sher-Gil magyar-indiai festőművész (1913—1941) születésének 100., és Baktay Ervin indológus (1890—1963) halálának 50. évfordulójáról. A külső kerítésen látható képek alatt érdemes elolvasni a (magyar és angol) feliratokat.