Tulajdonképpen

sok apró örömömről akartam írni,
nem könnyezni, nem sírni.
Alföldi és a Nemzeti már nem egy,
Van, akinek egyre megy.

Borús az idő, borús a táj,
Próbálkoztam, és jött akadály.
Hiába az Opera első sora,
a sok nevetés és hahota.

A bevásárlóközpont kis hajói,

a Kultúrzsibi eladói,
Az asztalokon lim és lom,

pálinka az asztalon.

A Music Center jazz-képeit,
Bácsay Péter albumban adta ki.

A teremben blues-t játszott,

valaki hasonlít a kék ruháshoz...

A mai blogot elterveztem,
Cseh Tamást megszerettem.
Amit kellett megcsináltam,
fagyott gubám, olvadj bátran!

Múzeumok Éjszakája

Tucatnyi újratervezés, 11 helyszín, 15 óra- számokban kifejezve ennyi az idei Múzeumok Éjszakája. Aki kicsit többet akar, annak itt a beszámolóm.

 

 

Mata Zoltán pezsgőpincészeti bemutatójával vette kezdetét az idei program a Törley Anna utcai központjában. Amiről ma hallottam először:

-Magnum-palack
-nyerspezsgő
-transzfer eljárás
-tank pezsgő
-Budafok 1886-ig a Promontor nevet viselte

A hűvös pincében gyorsan és kellemesen telt az idő, a kinti levegőn meg jól esett a félédes Muskotály, a Törley napokban piacra dobott bora.

 

 

 

Idegenvezetőnk a kép jobb oldalán, Zsolnay-falicsempe a háttérben:

 

Az Álomautó Múzeumra két 47-es között 8 percem jutott.

 

 

 

 

A Múzeum Café játéka miatt öt előre nem tervezett helyszínt is útba kellett ejtenünk. Így fotózkodtunk a Nemzeti Múzeumban, a Nemzeti Galériában, a Néprajziban és a Semmelweis aulájában. A Zwack Múzeumba a zárt ajtók miatt nem jutottunk be. 

A Ludwig ugyan tárt karokkal várt minket, mi azonban A Meztelen férfi-gyűjteményt értetlenül fogadtuk. Ha azt mondom, gusztustalan volt, nem túlzok. Igazából egy képet vittem volna magammal:

McDermott & McGough: Tetovált férfi nyugalomban című alkotását, mely a párizsi Galerie Jerome de Noirmont tulajdona.

 

Az egy szinttel lejjebb bemutatott Pieter Hugót csak dicséret illeti izgalmas és veszélyes munkájáért. A 30-as éveiben járó dél-afrikai fotós ghánai sorozata, a hiénás -nyers erővel teli- képek, a Nollywood-jelenséget bemutatók mind-mind egy távoli, egzotikus világot elevenítenek meg. Ha ismeretlennek tűnne a Nollywood kifejezés, elég, ha Hollywoodra és Bollywoodra gondolunk. A ghánai filmgyártás is kreált magának egy jól csengő nevet.

 

 

 

A ryijy élő hagyománya - A finn szőnyeg 1707-2012 között című gyűjteménye tegnaptól látható a Néprajzi Múzeumban. Ha valaki kételkedne a sokrétű felhasználásban, annak elárulom, hogy csónakok és ágyak leterítésére, takaróként, esküvői tárgyként, faldekorációként, szánkótakaróként egyaránt funkcionál(t).

 

 

A kiállítás mellett zenei programok is gazdagították a Múzeum-ünnepet.

 

 

A Semmelweis Orvostörténeti Kiállításán kitöltöttünk egy kérdőívet, ami felvetett egy olyan kérdést, milyen gyakran járunk múzeumba. A "leggyakoribb" válasz a havi egy volt. Szomorú vagyok, hogy az emberek ennyire nem járnak kultúrálódni. És ne mondja senki, hogy nincs pénzük, mert pl. a mellettünk utazó részegek sem 100 forintból rúgtak be. Na jó, nem ragozom. Akinek nem inge...

 

 

 

 

Életem első látogatása a Műcsarnokban a Tóth Evelin, Kardos Dani és Szalai Péter TrióM-koncertjével indult.

 

 

 

A szörnyű hangosítás ellenére élvezhető volt a zene. Mondom a ZENE.

 

 

 

 

Alább a nagy kedvenc:

 

http://www.youtube.com/watch?v=Pav8Inh6p4g

 

 

David Cerny Létezés-tárlata összesen öt darabot vonultat fel. Vagy csak eldugták a többit, de mindenképpen ütős öt tárgy. A sarkokban négy pisztoly, középen Szaddam Husszein(re hasonlító fickó).

 

 

 

A művészet él!- harsogják Körösényi Tamás tárgyai a másik terem falain, asztalain. A három éve elhúnyt Munkácsy-díjas szobrászművész életműve szeptemberig található meg itt.

 

 

 

Idén első alkalommal került megrendezésre a Könyvek Éjszakája a Múzeumok Éjszakáján a Wesselényi utcai Goldmark teremben.

Írásaiból szemezgetett Benedek István Gábor, Deutsch Gábor, Hernádi Miklós, Polgár Ernő, Szántó T. Gábor, Szepes Erika, Ben Turán.

 

Szántó T. Édeshármas című regénye mosolyra húzta a számat a sok komoly szöveg között. Felolvasás közben a történet jazz-clubbos háttérzaját szimultán produkálta Vázsonyi János szaxofonon, és Kardos Dániel gitáron.

 

 

Az est végén véltottam néhány mondatot Ben Turánnal, aki korábban a Szívzsidó című könyvéből olvasott föl. Egy 14 évvel ezelőtti brossúrát dedikáltattam vele, amit "igazi örömmel" fogadott.

 

 

A Kardos Danival folytatott beszélgetés kevésbé volt felemelő, viszont informatív.

 

Éjfél után harmadszor mentünk vissza a Szépművészetibe. Bár előzetes terveink között nem szerepelt, Helmut Newton fotótárlata megkoronázta az éjszakánkat. 3-ra hazaértem, 3 órát aludtam. Meg is nézem a lottószámokat, hátha van egy hármasom.

 

 

 

 

A gikszerekről

akartam írni, amik belopóztak az elmúlt két hetembe. Nem tudom, közék soroljam-e a Modern Talking önként meghallgatott legnagyobb slágereit, de mindenképpen itt a helye az egykori Csepel-művek területén tanyát vert Rejtett víziók kiállításnak, mely a maga egyszerűségében várt minket a belvárostól néhány megállóra. Csupán a személyzet felejtett el időben jönni. 

Kritikával illethetném a Kiscelli Múzeumot, akik -cenzúrázva ugyan, de- bemutatták Nagy Kriszta Tereskova Tetszélet, tetszhalál, tetszpornó kiállítását. A visszafogottságáról nem ismert művész elképzelései, és a provokatív, pornográfia határát súroló Kamondi-fotók (valahol, valakinél) kiverték a biztosítékot. Talán ezért csak telefonfénynél voltak láthatóak... Már, amit kitettek.

 

Kicsi vagyok ehhez, és nem is akarok jobban belelátni, viszont értelmetlennek tartom, hogy sötét falakra miniatűr fotókat aggassanak. Mint ezt:

 

 

 

Az epreskerti sétán nem volt fönnakadás. Leszámítva, hogy a gyertyafényes borozás világító rudacskák hiányában mellőzte a romantikát.

A III. Szoborünnep zárásaként Sallai Géza szobrászművész kert-és szoborismertetőt tartott, majd élőben figyelhettük meg a restaurátorok munkáját.

 

 

 

 

A Nemzeti Múzeum kiállítással emlékezik meg Amrita Sher-Gil magyar-indiai festőművész (1913—1941) születésének 100., és Baktay Ervin indológus (1890—1963) halálának 50. évfordulójáról. A külső kerítésen látható képek alatt érdemes elolvasni a (magyar és angol) feliratokat.

A fiúk és a lány

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszékének növendékei az utolsó diplomakoncertjükhöz érkeztek. A LFZE Big Band László Attila vezetésével játszott a Budapest Jazz Clubban.

Hétfőn nem megyek sehová

A 84. Ünnepi Könyvhétre méltatlanul kevés időt szántam.

Ez az egy óra éppen arra volt elég, hogy összefussak egy ismerőssel, megszerezzek egy régen vágyott Coelho-könyvet a Famulus Kiadótól, és egy meglepetésszerűen előbukkanó Kaffka Margit gyöngyszemet.

A Kisszínpadnál a Zenés mesék a Pagonnyal című blokkba csöppentem.

Szabó Borbála Szegény tévéje A kalóz nagypapából hangzott el. Igazán tanulságos, ízig-vérig mai mese, tele humorral, aktualitással. Remélem, fölkerül a netre, mert ha nem, kénytelen leszek megvenni. :)

A délután folyamán mesélt még Dániel András, Erdős István, Gévai Csilla, Szabó T. Anna, a szaxofont pedig Kovács Ádám fújta.

 

 

Az Erzsébet téri sétányon gyűltek össze a portékájukat kínáló designerek a WAMP-on. Az árakat most sem a mi pénztárcánkhoz mérték, mégis élvezettel figyeltük az újdonságokat.

 

 

Szegedi Katalin képeiből szívesen hazahoztam volna egyet.

 

A Bóbita Családi Nap keretén belül Winkler Robi műsorába hallgattunk bele. 

 

Ahogy a Judafestre tartottunk, áthaladtunk a Gozsdu udvaron, ahol széltében-hosszában árusok gazdagon megrakott asztalait vizslattuk.

 

Schneider Angelika képén a szájkosár meglepő módon a rózsaszín alakhoz tartozik. Egy másikon a Hermelines nő téli tájban továbbgondolt víziója elevenedik meg.

 

 

A legcukibb stand az egyedi tervezésű "miaszösz" textiljátékoké.

 

 

A zsidó kulturális és gasztronómiai fesztivál forgatagában fél 3-tól a Jazzrael együttes zenélt.

 

 

 

Likőrízű rosé borért kóser vicceket mondtunk. Ilyeneket:

 

-Mi az abszolút zsidó dilemma?

-Disznúhús, ingyen!?

 

-Miről lehet fölismerni a zsidó repülőgépet?

-Az orráról és a farkáról.

 

 

Nézhettünk filmeket a minimoziban, kóstoltunk eszméletlenül finom halvát (a fehér nugáttal rokon édességet), majd humuszt (csicseriborsókrémet). Ingyenes házhozszállítással a Pagony közértből megrendelhetők. Remélem, olvassák, hogy reklámozom őket, és adnak újabb kóstolót. :)

 

Riksázhattunk volna, ha van elég időnk... Ennek ellenére úgy hiszem, mindent megnéztünk, amit lehetett.

Bár a program ingyenes volt, kaptunk karszalagot, amit elrakhatunk az "archívumba".

 

A Petőfi Irodalmi Múzeumban is tartottak még a Margó Feszt programjai. Barnás Ferencen volt a sor, hogy bemutassa eddigi négy könyvét, hiszen idén megkapta az Aegon Művészeti Díját.

 

 

Winkler Nóra kérdezett, Till Attila mesélt az íróval kapcsolatos élményeiről, Simon Kornél pedig felolvasott a kötetekből.

Erről a beszélgetésről úgy gondolom, érdemes lenne bővebben írnom, úgyhogy talán holnap megejtem.

 

A csúszás miatt sem az Akváriumban, sem a Deák téri templomban nem találtunk ülőhelyet, így egy mekis fagyival elindultunk az Astóriára. Szerencsénkre, mert a Városháza parkban az 1900-as évek képeslapjai elevenednek meg a Margitszigetről óriásplakátok formájában. A Budapest Anno kiállítás nyár végéig látható.