2012. december 13., csütörtök

Teremtett lények

Amikor Stefanovics Angéla fölolvasott Malgot István Fuldokló istenek című könyvéből, még nem sejtettem semmit. Én egy beszélgetésre indultam, mégis több lett a dologból.



Az, hogy meg kell változtatni a világot, a tehetséget, az erőt kell keresni mindenben, a 71 éves szobrász elvárása önmagával, ill. velünk szemben. Álmainkat sem halogathatjuk, írta Korábban indulj című könyvében.
A nyitottság, a melegség és a közvetlenség, ami alkotásaiban megjelenik, (legyen az szobor, útifilm vagy írás) az ázsiai emberek sajátossága. Kambodzsai élményei visszaköszönnek az anyag és forma egységében. Szívesen nyúl vissza a törzsi művészetekhez.

A Cigányhold-kötete kapcsán Malgot hangsúlyozta, roncskultúra, amiben a cigányok élnek, hiszen kiszolgálták azokat a népeket, akikkel vándoroltak. Írott hagyományuk nem lévén, a bennük lévő muzikalitást tudják csak megmutatni. A művész, felkarolva ezeket a tehetséges embereket, cigányszínházat csinált. Színházcsinálásra alkalmasnak talál másokat is, de "ilyen szobrokat más nem tud."

Kilenc év alatt végezte el a főiskolát, kétszer függesztették fel, sosem tülekedett, ha kiállításokról volt szó, nem ment el a kötelező naturalizmus felé, ő csak direkten őszinte volt (és most is az), néha bántóan az. Kilenc évig élt együtt Stefanovics Angélával, és mindösszesen három szobrát adta el. A többi kincse Maglódon kapott helyett, a szobrászműhely felső szintjén. "Fáznak a szobrok, de nem nagyon fáznak"- fűzi hozzá mosolyogva.

Jézus alakjának csodáját abban látja, hogy az Ószövetség büntető Istenét szeretet-Istenként definiálta, így hozva közelebb az emberekhez. Nem a keresztáldozattal tett csodát, hanem a szeretet által.

Nincs miért félnünk, mert nincs demokráciánk. Hazánk csak egy van, ebben a hazában kell kiteljesednünk, elfeledve a gyűlöletet, ami bennünk van. Az értelmiség pedig mondja azt, ami igaz és fontos.


Asonka, a lehúnyt szemmel pörgő kislány szobra szinte életre kel, a Pillangó születése is valós élménnyé válik a szobrokon, amik eljöttek hozzánk az Uránia Nemzeti Filmszínházba.

Malgot István könyve hat évnyi fotózás, egy évnyi beszélgetés eredménye. Aki ezt kivárta, a szerző, Götz Eszter, és a kiadó, Lendvay Miklós. Na meg Galkó Balázs, aki felolvasott, kérdezett, és tartotta a mikrofont.
Még most is a hatása alatt állok. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése