A Nemzeti Színházban meghirdetett kulisszajárás előtt gyermeki izgalom lett úrrá rajtam. Mert ugyan ki ne akarna rejtett zugokba belesni, színházi büfében egy kis cigifüstöt inhalálni, vagy végigsimítani a széktámlát az egyik öltözőben. Beférkőzni egy kicsit a színészek intim szférájába.
Talán túlzott ez az emelkedettség, de ők annak az emberfajtának a tagjai, akik képesek mesevilágot, örömet, fájdalmat teremteni olyan eszközökkel, amiknek mi nem vagyunk birtokában. Na, nem a ripacsokról beszélek, akiket végighallgatni is szenvedés, hanem azokról, akik hatni tudnak rám. Amíg pedig ilyenek lesznek, csodálattal fogok adózni előttük.
Imádom ezt az épületet is. Kívül-belül egyaránt. Kellett is ez a hosszabbacska bevezető, mert a rövidke vezetés csupán a színháztermekre korlátozódott, s hiába kísért minket Földi Ádám, nem hoztuk ki a maximumot a sétából. :(
Az alábbi díszlet a (korábban Hollósi Frigyessel játszott) Náthán gyermekei című darabból való, melyben Ádám is szerepet kapott.
Teázás és sütizés közben rá-rápillantottunk a páratlan panorámára, a fényes díszektől megszépült fenyőre, és... Szatory Dávidra, akit gyáva nyúl lévén hagytam derűsen nevetgélni, majd (utánanézve, hogy biztos, igen biztos, hogy ő volt) fellépkedni a kék szőnyeggel borított lépcsőkön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése