Várva a luc-holokauszttól sem mentes ünnepeket (by Fábry Sándor), egy nyári eseménybe csöppentünk, A nyaralás díszletei közé. A Katona József Színház próbájára osonhattunk be, és nevethettük át a délelőttöt. Carlo Goldoni művét a Mohácsi testvérek dolgozták át; Mohácsi János rendező és egy maroknyi színész néhány jeleneten keresztül bepillantást engedett a vidám próbafolyamatba. Persze nem szép dolog másokat beelőzni, és azon agyalni, hogy "jaj, ki ez a színész; olyan ismerős a hangja", vagy hogy "Ónodi Eszter fölöttünk lakott," és szabad-e fotózni és föltenni a képet egy blogba. Naná, hogy rosszalkodtunk megint. :)
A tegnap esti Vígszínház-beli Jóembert keresünkhöz csak annyit fűznék, óriási kérdőjel maradt bennünk. Lukács Sándor, Kerekes József, Molnár Áron és Telekes Péter emlékezeteset nyújtott. Lengyel Tomit vetkőztettem volna tovább, Eszenyi Enikőt helyenként erőltetettnek éreztem. Bennem van a hiba? Csak hallgattam a vastapsot a végén, és nem értettem...
Túlzás lenne azt mondani, hogy kárpótolnak a molyos könyvjelzők, de rettenetesen jó, hogy megkaptam őket. Az Akvárium Klub ma is becsalogatott minket (részben ezért, részben) Nyáry Krisztián könyvbemutatója kapcsán. Esze Dóra jól kérdezett, s külön örömmel töltött el, hogy saját élményeit is megosztotta. A beszélgetés végén a majdnem 100 éves Ady és Csinszka dagerrotípiáját közelről is megnézhettük. Irigylem az ilyen kincsek birtokosait. :)
Véletlenek sorozata a legújabb irodalmi bulvár könyv, -mely szembemegy minden marketing-igazsággal,- a legjobban fogyó kötet volt ez év novemberében Magyarországon. Nyáry Krisztián Így szerettek ők címmel publikálta a zömében 19. századi írók (irodalomkönyvekből nem ismert) kalandos életét.
Esze Dóra "egyslukkos"-ként jellemezte a történetek sorozatát, amik olvasójukat arra késztetik, egyvégtében falják föl az összes betűt.
A Facebookon közzétett anyagokra gyakran rácsodálkoznak a rajongók: "Én ezt mért nem tudtam?"
A tankönyvekben a szentek helyét vették át az írók, költők, így a tematika, az anyag "szárazsága" innen eredeztethető. Nem a lebilincselő sztorik kerültek a lapokra. Ezzel a korszerűtlenséggel már kisiskolás korban elvehetik az olvasási kedvet.
Petőfiről is olyan kép él, ami nem teszi vonzóvá, pedig igenis méltó lenne az érdeklődésre.
Nyáry önkéntes munkájával családját, barátait szórakoztatta, mígnem azt vette észre, kétezer követőre talált. "Illik mondani, hogy elutaztam"- utal arra, hogy rajongói ne várják hiába posztjait.
Ezek a történetek éppen olyan hosszúak, hogy egy kávé- vagy cigarettaszünetbe is beleférnek.
Az Erzsébet téri Nescafé bódénál kávé mellé nem kaptunk irodalmat, de aranycsillagot, amire titkos jókívánságainkat fölvéshettük, igen.
Az Akváriumban dedikálók között nemcsak Nyáry Krisztián, de Puzsér Róbert is helyet foglalt. Utóbbi férfiú érdeklődéssel figyelt egy szőke hölgyeményt, akivel hosszasan beszélgetett. Ahogy láttuk, még félbe sem szakította. Talán valaminek a kezdetét csíptük el? :)
És igen. Nem hiába küldtem emelt díjas sms-t. "Gergő vagyok. Egy álom válna valóra, ha győzhetnék az X-faktorban! Köszönöm az eddigi támogatást és remélem, a mai esti produkciók is tetszeni fognak."
Álmodj tovább, Gergő! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése