Ünnep

Szigorú diétára fogott az orvos. Amit elképzelni sem tudtam, megtörtént: karácsonykor korgó gyomorral aludtam el. Különben szép volt az ünnep...

Fényvillamostól a luc-holokausztig

Az az igazi adventi csoda, ha tudod, hogy elkéstél, mégis inkább döcögsz a kényelmetlen, pazar fényekbe öltöztetett 47-essel, ami ráadásul belülről nem is látszik, és vállalod, hogy utána magyarázkodnod kell.

Várva a luc-holokauszttól sem mentes ünnepeket (by Fábry Sándor), egy nyári eseménybe csöppentünk, A nyaralás díszletei közé. A Katona József Színház próbájára osonhattunk be, és nevethettük át a délelőttöt. Carlo Goldoni művét a Mohácsi testvérek dolgozták át; Mohácsi János rendező és egy maroknyi színész néhány jeleneten keresztül bepillantást engedett a vidám próbafolyamatba. Persze nem szép dolog másokat beelőzni, és azon agyalni, hogy "jaj, ki ez a színész; olyan ismerős a hangja", vagy hogy "Ónodi Eszter fölöttünk lakott," és szabad-e fotózni és föltenni a képet egy blogba. Naná, hogy rosszalkodtunk megint. :)

A tegnap esti Vígszínház-beli Jóembert keresünkhöz csak annyit fűznék, óriási kérdőjel maradt bennünk. Lukács Sándor, Kerekes József, Molnár Áron és Telekes Péter emlékezeteset nyújtott. Lengyel Tomit vetkőztettem volna tovább, Eszenyi Enikőt helyenként erőltetettnek éreztem. Bennem van a hiba? Csak hallgattam a vastapsot a végén, és nem értettem...

Túlzás lenne azt mondani, hogy kárpótolnak a molyos könyvjelzők, de rettenetesen jó, hogy megkaptam őket. Az Akvárium Klub ma is becsalogatott minket (részben ezért, részben) Nyáry Krisztián könyvbemutatója kapcsán. Esze Dóra jól kérdezett, s külön örömmel töltött el, hogy saját élményeit is megosztotta. A beszélgetés végén a majdnem 100 éves Ady és Csinszka dagerrotípiáját közelről is megnézhettük. Irigylem az ilyen kincsek birtokosait. :)

 

 



Véletlenek sorozata a legújabb irodalmi bulvár könyv, -mely szembemegy minden marketing-igazsággal,- a legjobban fogyó kötet volt ez év novemberében Magyarországon. Nyáry Krisztián Így szerettek ők címmel publikálta a zömében 19. századi írók (irodalomkönyvekből nem ismert) kalandos életét.

Esze Dóra "egyslukkos"-ként jellemezte a történetek sorozatát, amik olvasójukat arra késztetik, egyvégtében falják föl az összes betűt.

 

A Facebookon közzétett anyagokra gyakran rácsodálkoznak a rajongók: "Én ezt mért nem tudtam?"

A tankönyvekben a szentek helyét vették át az írók, költők, így a tematika, az anyag "szárazsága" innen eredeztethető. Nem a lebilincselő sztorik kerültek a lapokra. Ezzel a korszerűtlenséggel már kisiskolás korban elvehetik az olvasási kedvet.

Petőfiről is olyan kép él, ami nem teszi vonzóvá, pedig igenis méltó lenne az érdeklődésre.

 

Nyáry önkéntes munkájával családját, barátait szórakoztatta, mígnem azt vette észre, kétezer követőre talált. "Illik mondani, hogy elutaztam"- utal arra, hogy rajongói ne várják hiába posztjait.

Ezek a történetek éppen olyan hosszúak, hogy egy kávé- vagy cigarettaszünetbe is beleférnek.

 

Az Erzsébet téri Nescafé bódénál kávé mellé nem kaptunk irodalmat, de aranycsillagot, amire titkos jókívánságainkat fölvéshettük, igen. 

 

Az Akváriumban dedikálók között nemcsak Nyáry Krisztián, de Puzsér Róbert is helyet foglalt. Utóbbi férfiú érdeklődéssel figyelt egy szőke hölgyeményt, akivel hosszasan beszélgetett. Ahogy láttuk, még félbe sem szakította. Talán valaminek a kezdetét csíptük el? :)

 

És igen. Nem hiába küldtem emelt díjas sms-t. "Gergő vagyok. Egy álom válna valóra, ha győzhetnék az X-faktorban! Köszönöm az eddigi támogatást és remélem, a mai esti produkciók is tetszeni fognak."

Álmodj tovább, Gergő! :)

Lajos bácsi meséi

Parti Nagy Lajos fogott egy könyvet az Akváriumban, és olvasott egy kicsit a Fülkefor és vidéke- Magyar mesék című könyvéből, miután "lenémázta" a telefonját.

A 2011-ben baráti e-mailezgetésből indult folyam dagadni kezdett, mígnem másfél évvel ezelőtt az ÉS páratlan oldalára került. Kb. 87 glossza látott eddig napvilágot, és már önálló kötetért kiáltott. A közéleti töltettől sem mentes "mesék" "rólunk mindannyiunkról szólnak, ne legyenek illúzióink."

Hogy mit írt Schmitt Pál a vendégkönyve, hogy mért nézett setéten Semjén Zsolt, hogy ki a nemzeti erkölcs köcsöge, hogy mi az összefüggés a nyugdíjlopás és a chipsadó között, hogy miért olvassa Hoffmann Rózsa nulladik órában a János vitézt, hogy ki kaphat angyaltoll dzsekit, hogy miért válik forralt borrá a Duna, s ki mondhatta, hogy "az idézőjel az ördögtől való, s szakdolgozatot abból írunk, amit találunk", járjon szépen mindenki utána.

Teremtett lények

Amikor Stefanovics Angéla fölolvasott Malgot István Fuldokló istenek című könyvéből, még nem sejtettem semmit. Én egy beszélgetésre indultam, mégis több lett a dologból.

Az, hogy meg kell változtatni a világot, a tehetséget, az erőt kell keresni mindenben, a 71 éves szobrász elvárása önmagával, ill. velünk szemben. Álmainkat sem halogathatjuk, írta Korábban indulj című könyvében.
A nyitottság, a melegség és a közvetlenség, ami alkotásaiban megjelenik, (legyen az szobor, útifilm vagy írás) az ázsiai emberek sajátossága. Kambodzsai élményei visszaköszönnek az anyag és forma egységében. Szívesen nyúl vissza a törzsi művészetekhez.

A Cigányhold-kötete kapcsán Malgot hangsúlyozta, roncskultúra, amiben a cigányok élnek, hiszen kiszolgálták azokat a népeket, akikkel vándoroltak. Írott hagyományuk nem lévén, a bennük lévő muzikalitást tudják csak megmutatni. A művész, felkarolva ezeket a tehetséges embereket, cigányszínházat csinált. Színházcsinálásra alkalmasnak talál másokat is, de "ilyen szobrokat más nem tud."

Kilenc év alatt végezte el a főiskolát, kétszer függesztették fel, sosem tülekedett, ha kiállításokról volt szó, nem ment el a kötelező naturalizmus felé, ő csak direkten őszinte volt (és most is az), néha bántóan az. Kilenc évig élt együtt Stefanovics Angélával, és mindösszesen három szobrát adta el. A többi kincse Maglódon kapott helyett, a szobrászműhely felső szintjén. "Fáznak a szobrok, de nem nagyon fáznak"- fűzi hozzá mosolyogva.

Jézus alakjának csodáját abban látja, hogy az Ószövetség büntető Istenét szeretet-Istenként definiálta, így hozva közelebb az emberekhez. Nem a keresztáldozattal tett csodát, hanem a szeretet által.

Nincs miért félnünk, mert nincs demokráciánk. Hazánk csak egy van, ebben a hazában kell kiteljesednünk, elfeledve a gyűlöletet, ami bennünk van. Az értelmiség pedig mondja azt, ami igaz és fontos.

Asonka, a lehúnyt szemmel pörgő kislány szobra szinte életre kel, a Pillangó születése is valós élménnyé válik a szobrokon, amik eljöttek hozzánk az Uránia Nemzeti Filmszínházba.

Malgot István könyve hat évnyi fotózás, egy évnyi beszélgetés eredménye. Aki ezt kivárta, a szerző, Götz Eszter, és a kiadó, Lendvay Miklós. Na meg Galkó Balázs, aki felolvasott, kérdezett, és tartotta a mikrofont.
Még most is a hatása alatt állok. :)

Nyuszi

Ahol vadászok vannak, kell lennie nyuszinak is- jut eszembe (nem véletlenül) az Élménykalendárium a Ferencvárosban programsorozat kapcsán.
A Nemzeti Színházban meghirdetett kulisszajárás előtt gyermeki izgalom lett úrrá rajtam. Mert ugyan ki ne akarna rejtett zugokba belesni, színházi büfében egy kis cigifüstöt inhalálni, vagy végigsimítani a széktámlát az egyik öltözőben. Beférkőzni egy kicsit a színészek intim szférájába.
Talán túlzott ez az emelkedettség, de ők annak az emberfajtának a tagjai, akik képesek mesevilágot, örömet, fájdalmat teremteni olyan eszközökkel, amiknek mi nem vagyunk birtokában. Na, nem a ripacsokról beszélek, akiket végighallgatni is szenvedés, hanem azokról, akik hatni tudnak rám. Amíg pedig ilyenek lesznek, csodálattal fogok adózni előttük.

 

Imádom ezt az épületet is. Kívül-belül egyaránt. Kellett is ez a hosszabbacska bevezető, mert a rövidke vezetés csupán a színháztermekre korlátozódott, s hiába kísért minket Földi Ádám, nem hoztuk ki a maximumot a sétából. :(

Az alábbi díszlet a (korábban Hollósi Frigyessel játszott) Náthán gyermekei című darabból való, melyben Ádám is szerepet kapott.

 

 

Teázás és sütizés közben rá-rápillantottunk a páratlan panorámára, a fényes díszektől megszépült fenyőre, és... Szatory Dávidra, akit gyáva nyúl lévén hagytam derűsen nevetgélni, majd (utánanézve, hogy biztos, igen biztos, hogy ő volt) fellépkedni a kék szőnyeggel borított lépcsőkön...

Beavatás

Markó Ivánnak hagytam, hogy olyat mutasson, amit eddig senki. Az ő táncosait a rúd mellett gyakorolva, tréningruhában, nem a MÜPA mesterséges fényei, díszletei között. Karnyújtásnyira azon a talajon, amit mi csizmáinkkal végigszántottunk.
A Böszörményi út eldugott, sötét udvarán a bridzs szerelmeseit könnyebben megtaláltuk, mint ezt az egyszerű tánctermet.

Ha valaki követi a magyarországi tehetségkutatókat, egy gyöngyszemre bátran visszaemlékezhet. Furcsa, de én nem néztem az elmúlt években egyet sem, mégis megtalált ez a videó. Nagyon megszerettem. :)
És Markó Iván beavató előadásán Gomes ott volt velünk. Leült a földre, és onnan figyelte a csapatot, ami egy előadás erejéig "befogadta" őt. A Magyar Fesztivál Balett Mózesében az Aranyborjút táncolja.

A lábemelgetések és hajolgatások után szívverésünket a Boleró merész koreográfiája, ill. a zene ritmusa emelte. Szinte ránkcsorogtak a táncosok verejtékcseppjei.
A nézőkről készült közös fotót már csak a zuhanyzóba induló táncosfiúk tudták überelni.

Képtelenség

A legnagyobb karácsonyi forgatagban, ahol akkora a levegő- és embersűrűség, hogy a forralt bor is látszódott volna a képen, Nikonom fölmondta a szolgálatot. Se kép, se hang.
Így az Örkény Könyvesboltban Kulka János derűs arca nem került megörökítésre, ráadásul nem is beszéltünk vele. Mivel nem vettük meg a könyvét, nem volt mit aláíratni vele. Akkor mit csinálunk Kulkával?- kérdeztem. Merci csak ennyit mondott: "Nézzük." És így tettünk. 

A kincsvadászaton azonban szemfüles voltam, így megtaláltam az elrejtett szerencsekövet, és mert a kérdésre is jól válaszoltam, egy fantörpikus albummal térhettem haza. Éljen az a 100 térkép, ami könyv formájában itt fekszik velem az ágyban.
Nem említettem még a juhtúrós-kapros és whiskeys-mogyorós(simán diónak éreztem) bejglit, amiknek minőségét lelkesen teszteltük.

Az Operaház előtt rózsaszörppel egészítettem ki a napi folyadékbevitelt, -valaki bort kortyolgatott közben,- majd felmelegedtünk az épület ajándékboltjában. A falra függesztett képernyőn izmos fiúk táncoltak szédületesen, s kötötték le figyelmünket. Az eladólányt kérdezve megtudtuk, hogy hollandok, és Black&White néven fut vagy az együttes vagy a produkció. És épp az imént egy lány kérdezte ugyanezt. Még jó, hogy lány. Fiú kérdezné, gyanakodnék erősen. :)