Nem igazán vagyok egy ünneplős típus, de ma jóleső fáradtsággal kerülök ágyba.
Két órás csendesnek éppen nem mondható várakozás után bejutottunk a Szent Korona termébe. Bármelyik hétköznap előzetes bejelentkezéssel, várakozás nélkül tehettem volna ugyanezt, megkímélve magam a hőgutától. Mondanom sem kell, gyalog közelítettem meg az objektumot, mégis szerencsésnek érzem magam, mert mindig felemelő látvány tárul elém.
A Puskás Ferenc Stadionban megtartott Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíj a lelátók nagy részét megtöltötte sportszerető, büszke magyarokkal. Persze, hogy most felejtettem otthon a zászlómat, pff. :(
A magasugró fiút annyira szép mozdulatnál kaptam le, hogy a nevére már nem tudtam koncentrálni. Ha olvassa, kommentelje az írás alá.
Pars Krisztián szép dobásaival most is első lett. Itt éppen ő kapja a fehér zászlót. Ha jobban megnézem, nem ez a győztes kalapácsvetés.
Ők meg itt futkorásznak. Éppen a 3000 méteres távot futják.
Olimpikonjaink egy csoportja. Szilágyi Áron éppen úgy néz felénk, mintha a Fábry Mostból emlékezne még ránk. :)
Ez a kicsinyített Országháza annyira ragaszkodott a mai bejegyzésemhez, hogy megkegyelmeztem neki. :) Nem véletlenül volt ez a hétfői nap az Összetartozás Napja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése