Pár éve vált világossá számomra, hogy sértő a katalánokra nézve, ha "lespanyolozzák" őket. Mert ők katalánok. Nagyjából Spanyolország északkeleti részén élnek, de sok helyütt beszélik a katalán nyelvet.
Emberi tornyokat építeni nem éppen veszélytelen mutatvány. Videómegosztókon láttam is néhányat, ami összedőlt. Személy szerint nem örülnék, ha húsz ember a nyakamba hullana. Szerencsére nem történt ilyen. A spanyol és magyar műsorvezetők hangsúlyozták, a toronyépítést a csapatmunka, szolidaritás és bizalom határozza meg, s ezáltal teremtődik meg a mágikus pillanat. Heti két gyakorlás, számtalan fellépés van a 400 tagot számláló csapat mögött. (Budapestre nem jött el mindenki.) A gyerekek, akik félelem nélkül másznak föl társaikon, öt-hat évesek lehetnek. Kézfenntartással jelzik, mikor elérik pozíciójukat. Lélegzetelállító látvány.
A katalán és magyar zenekarok felváltva játszották nemzeteik ismert dalait táncokkal kísérve. Itt jegyzem meg, hogy Kelemen Dánielt vagy pökhendi vagy becsiccsentett, de szólóénekléssel színpadra állítani nagy hiba volt.
A műsorvezetőket a nyelvi korlátok ellenére is szórakoztatónak találtam, főleg a Winnetou-ra hajazó fickót. Hol kalappal és színes kendőkkel varázsolt, hol vízszintes embertorony alapja volt. (Földön fekve, nagyszerű imitátorként.)
Bár a rumégetés rituáléjáról lemaradtam, holnap is nap lesz. Az utolsó lehetőség nagyfejű bábokat, katalán zenét, táncokat látni élőben a Szabadság téren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése