Eszembe jut a Marek József utcai albérlet, ahol reggelente az amerikai konyhába érve ismeretlen arcok szuszogtak a vendégágyon. Természetesnek vettem, hogy ez így van jól. A g-betűs török négy napon keresztül búcsúzott el úgy, hogy minden jót, Good Bye, és minden másnap vissza is tért, hogy aludjon egy keveset, vagy a zuhany alatt lemossa magáról a Sziget porát.
Évek múltak el, s most már bizton állíthatom, a couchsurfing az egyik legjobb találmány a világon. Lelde, a kedves lett lány ma hagyott itt minket. Meg mertem volna esküdni, hogy litván, de nem. A lett név csendességet, nyugalmat jelent ezen a sistergős, s betűket halmozó nyelvben. Bár lehet, hogy Lelde lett monológjára volt ez jellemző.
Közös programunk az itthoni beszélgetésre, és a reptérre való bkv-zásra korlátozódott, mégis örülök, hogy nálunk járt. A metróaluljáróban még útbaigazítottam két középkorú nőt, akik egymást noszogatták, hogy "kérdezd meg őket"; "nem kérdezem, nem magyarul beszélnek" mondta a másik. Aztán hátrafordultam, és mondtam, hogy én beszélek. Egy nemzetközi találkozó bontakozott ki, mert kiderült, a nénik Ukrajnából jöttek, és egy hirtelen ötlettől vezérelve Leldéhez is beszélni kezdtek oroszul. És ő beszélt is egy kicsit. Ezért szeretem a spontán találkozásokat.
Néhány órája röpült el Rigába. A nevét még mondogatom magamban, mert annyira szép a hangzása, hogy egy kislányt is megkereszteltetnék ezzel a névvel. :)
Pár nap múlva mexikói vendéget fogadunk. Kicsit izgulok.
Szelektív hulladékainkat a szomszéd utca helyett egy fél kerülettel vittük odébb. Minden gyűjtőt áthelyeznek, megszüntetnek. Ennek alapból nem örülök. De amiatt, hogy a sörösdobozainkkal egy hajléktalannak örömet okoztunk, illetve összefutottam egy középiskolás osztálytársammal, aki éppen egy esküvőre ugrott haza Németországból, megérte érinteni a Gutenberg teret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése