Zenészfeleségek

Szerda óta végtelenítve szól a Monti csárdás; az ágyban fekve csokit eszem, "semmit teszek", és akik szintén kinyitották az ablakukat, ők is Monti csárdást hallgatnak.
A Müpa a végtelen lehetőségek tárháza. Megfér benne klezmer, jazz, klasszikus, gyerekprogram, vers. És egyre gyakrabban mi is megfordulunk ott M-mel. Néha Zs-vel is.

A szerdai, -Dráfi Kálmánnal, Nyári Lászlóval, Szajkó Gézával, Balázs Istvánnal felálló- csapat Schubert d-moll vonósnégyesével indított, ismertebb nevén a Halál és a lánykval, majd Mozart D-dúr és F-dúr divertimentója hangzott föl. Ezt most azért írom le, mert érdemes meghallgatni őket, másrészt én se felejtsem el.

Tudni kell, hogy ez a három darab konferálással, és a tagok bemutatásával együtt is csak fél óra, így a Schubert-darabot meghallgathattuk újra, és ráadásnak megkaptuk a Monti csárdást. Nem ebben a verzióban:

A koncert után elfoglaltuk a Müpa orgonáját, hogy nemlétező dallamokat pötyögjünk le rajta.

Csütörtökön, a Költészet Napja alkalmából meghallgattuk Térey János Nibelung-lakóparkját a Zászlótéren, majd a színészpalánták szavaltak verseket Önök kérték-módra. Térey bölcs gondolata példaként állhat előttünk: "Mit kezdjek két hopponmaradt vőlegénnyel? Itasd le őket, és feküdj közéjük."

Többen közülük átjöttek velünk a Nemzeti Színházba, hogy a Kaszás Attila teremben megnézzük a legutolsó Kabarét. A szerencsének köszönhetjük, hogy Rita barátnőnk az előadás után ráért, és fergeteges, zseblámpával megvilágított fotó készülhetett hármasunkról. Egy aprócska kelléket magammal hoztam, ez már úgysem fog hiányozni...

 

 

Tegnap este életem legdrágább narancslevét ittam az Opus Jazz Club koncertjén, ahol Mózes Tamara és barátai, Horváth Péter és Sütő Márton zenéltek.

Tamara és Márton

A kedd és szerda estéről még dióhéjban annyit, hogy újra esélyt kapott tőlünk Puzsér Róbert. A szerdai Ötkert-program kudarca a már 7-kor full részeg Ötvös Gábornak köszönhető, aki Puzsér kezéből ötpercenként tépte ki a mikrofont, hogy halandzsázásával felhívja magára a figyelmet. Meguntuk, eljöttünk. 

A keddi Apu azért iszik, mert te sírsz sorozat spirituális húrokat pendített meg. "A valami kurvára van, az tagadhatatlan" kijelentés teológiailag ugyan nem állja meg a helyét, -vagyis az egyetemen nem így tanították nekünk-, mégis van benne igazság.

 

Csak annyit emelnék ki Puzsér számtalan szimpatikus gondolatából, hogy "hagyni kell, hogy Isten ránktaláljon."

És ha már az életet a halálra ráadásul kaptuk, ölelje át jól Istenke az égben József Attilát születése napján.