A csodás este nem utalt későbbi kálváriámra. Lázasan még elmentem a Holokauszt Emlékközpontba, de már az esti műfordításos programra nem bírtam. Pénteken már teljesen süket voltam a bal fülemre, így Gömör Tomi fotókiállítása a Gödör Klubban sem tudott felvillanyozni. A délután bevett Cataflamra még fölhörpintetettem egy pohár pezsgőt.
A szombati ügyelet gonosz doktora Elek Csaba elküldött anyámba, hogy ide szívrohammal szoktak jönni, nem torokgyulladással.
Na mindegy. Egy valag gyógyszert szedek azóta is, ráadásul a fülészetre is elzarándokoltam tegnap, ahol szintén nem csináltak semmit, de elküldtek ma hallásvizsgálatra. Kiderült, -mekkora meglepetés-, hogy egyik fülemre sem hallok jól. Végülis középfülgyulladásom van, és péntek óta gyakorlatilag süket vagyok.
Ha Isten megkérdezte volna a hétvégén, hogy magával vigyen-e, gondolkodás nélkül igent mondtam volna...
A kedvenc vendégeim tegnap összebeszélhettek, mert mindannyian benéztek. Jobban örültem volna, ha a hangjukat is tökéletesen hallom, de a látványuk is sokat segített. :)
Este kapott egy esélyt az Olasz Kultúrintézet. Szerencsére Chiara Pavan és Eugenia Canale kellemes melódiákat játszottak zongorán és fuvolán. Szerencséjükre nem tartottak szünetet, mert a (köhögésem miatt) szándékoztam féltávnál lelépni.
Újra "szimmetrikusan" akarok hallani! Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése