2012. szeptember 17., hétfő

Torlódás 3.



A Fiumei úti sírkertről még egy rövid képes beszámolót tartogatok. A kisvonatra sokan nem fértünk fel, így tempós gyaloglással követhettük a rekedt idegenvezetőt. Először Deák Ferenc, majd Kossuth Lajos mauzóleumát kerestük fel.

 
Deák Ferenc fölött határ a csillagos ég
 
Kossuth Mauzóleuma
 
 
 
 
A Kegyeleti Múzeumban belecsöppentem egy kiállításismertetőbe. A lány, akinek a nevéről lemaradtam, rendkívül lelkes volt és nagytudású, de irtózott a fényképezőgépektől. Az idegenvezetés elképzelhetetlen fényképezés nélkül. Reméltem, hogy ebből a mondatból többet hozok ki.
 
 
 
 
A Gerő G. András által készített koporsón Villon egyik balladájának figurái elevenednek meg testestül-lelkestül.
 
 
Az akár hetven temetésre is használható nyitható aljú koporsó gondolata eleve perverz ötlet. Megvalósítása még inkább. Néhány hónap után a nép felháborodására betiltották ezt a fajta temetést.
 
 
 
Halottaikat a mexikóiak vidám színekkel, csontvázas-halottas figurákkal, cukorkákkal ünneplik. Hiszik, hogy a holtak jobb helyre kerülnek, örvendeznek, hogy ők még élhetnek. Viva la Mexico! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése