Say goodbye

Jó lenne megpihenni, de még mindig izgatott vagyok. Nem elég, hogy hajnali 4-ig virrasztottam, attól tartva, hogy mexikói vendégünkkel valami baj történt, rögtön lepergett előttem leendő gyermekeim diszkóba járása. Hétvégente öregednék egy évet.
De ki tűnik el utazása előtt néhány órával? OMG!
Persze minden a helyére került, David eltévedt a Margitszigetről kifelé, és az éjszakai járatokat nem ismerve hosszúra nyúlt a hazajutása.

Rékával a repülőtér felé tartva a sarkon futottunk össze, és kezembe nyomta a Horvátországból hozott világítótornyocskát. Imádom. :)

 

Ez az utolsó éjszakám a lakásban. Kezd idegenedni. Olyan, mintha már nem lennék a része.

Búcsúznom kell. Emberektől, helyektől, és hagynom kell jönni az újat. Ettől viszont még nem múlik a szomorúságom... :(