Torlódás 3.

A Fiumei úti sírkertről még egy rövid képes beszámolót tartogatok. A kisvonatra sokan nem fértünk fel, így tempós gyaloglással követhettük a rekedt idegenvezetőt. Először Deák Ferenc, majd Kossuth Lajos mauzóleumát kerestük fel.

 

Deák Ferenc fölött határ a csillagos ég

 

Kossuth Mauzóleuma

 

 

 

 

A Kegyeleti Múzeumban belecsöppentem egy kiállításismertetőbe. A lány, akinek a nevéről lemaradtam, rendkívül lelkes volt és nagytudású, de irtózott a fényképezőgépektől. Az idegenvezetés elképzelhetetlen fényképezés nélkül. Reméltem, hogy ebből a mondatból többet hozok ki.

 

 

 

 

A Gerő G. András által készített koporsón Villon egyik balladájának figurái elevenednek meg testestül-lelkestül.

 

 

Az akár hetven temetésre is használható nyitható aljú koporsó gondolata eleve perverz ötlet. Megvalósítása még inkább. Néhány hónap után a nép felháborodására betiltották ezt a fajta temetést.

 

 

 

Halottaikat a mexikóiak vidám színekkel, csontvázas-halottas figurákkal, cukorkákkal ünneplik. Hiszik, hogy a holtak jobb helyre kerülnek, örvendeznek, hogy ők még élhetnek. Viva la Mexico! :)

Torlódás 2.

Nem bírtam sokáig nyugodni, jöjjön a folytatás. A Zsidónegyed-túra teljes kudarcba fulladt, mert a szervezők nem számítottak ennyi emberre. Ha fölteszem a költői kérdést, vajon mire számítottak, megválaszolja-e valaki? A 10 órás és a 13 órás csoportot is többen otthagytuk. Mikrofon nélkül a belvárosban 200 embert lehet-e érdemben vezetgetni?

A tegnapi N. Kósa Judit vezetésen fölbuzdulva a Dob utca 46-ig sétáltam, ahol Seress Rezső dalszerző (Szomorú vasárnap, Fizetek, főúr) egykori lakóházát nézhettük meg. A második emeleti erkélyről vetette le magát 1968 januárjában, majd a kórházban fölakasztotta magát.
(Ebben a házban nőtt fel Presser Gábor is. )
A ház tetejéről jól látszik a Gellérthegy, számos templomtorony és hangulatos háztető. Ha a Zsidónegyedben barangolok, sosem látom ezeket a gyönyörűségeket.

 

 

 

 

A Brit Nagykövetség közel évszázados épülete különösebb értéket nem hordozott. Utólag megelégednék vele, ha csak képen látnám...

 

 

 

A kedvenc képeimet hol máshol találhattam volna meg, mint a női mosdó mellett. :)

 

 

A nap utolsó állomásáról holnap számolok be. :)

Torlódás

Egyrészt a hatalmas tömeg, másrészt a hatványozottan felgyülemlett programok apró torlódást okoztak a hétvégén.
Pénteken este a Libra Caféban indítottunk, ahol Kepes András asztalánál két tolmács bácsi idézte fel nyelvtanulási motivációit, kalandjait. (Nem árulok el titkot, ha azt mondom, a kislányok kitűnő ösztönzők.) Fáber András és Szomráky Béla kedélyesen vezettek be a szinkrontolmácsolás rejtelmeibe.
Az idegennyelvű könyvesboltban négy könyvet magamévá is tettem, összesen 800 forintért.

Az Alléé Nemzeti Színház-kiállítása szombaton indult, itt is érdemes egy kört tenni.

A Kulturális Örökség Napjainak keretében N. Kósa Judit körúti ismertetőjével nyitottam a napot, a Ferenc körút 39-ben. A logikus gondolkodásra példa, hogy a Boráros térig megépült út a semmiben folytatódott, hiszen a Petőfi híd (korábben Horthy) évtizedekkel később készült el.
A ház, keramitos (sárga járólapos) udvara, a telek, a lakások sokszögűsége kihívások elé állította az építészeket. Derékszögből itt nagyon kevés akad.
Az erkély, - a szokásoktól eltérően- a második emeleten épült meg, de a beépített lift a kezdetektől megkönnyítette a lakók életét.

 

 

A Nemzeti Múzeum kertjében felállított sátrak között a borsodnádasdi molnárkalács hagyományát elevenítették föl. A templomi ostyához hasonló, de méretében és ízében különböző finomságokat ingyen osztogatták. Én hármat megettem, így a legkevesebb, hogy írok is róla.

Az ollószerűen szétnyitható 5-7 kiló súlyú sütővas családonként más-más motívumot hordozott. Gyakran ábrázoltak vallási témákat, ill. a szeretet, szerelem témakörét.

Az országban a legtöbb sütővas Borsodnádas településén lelhető fel.

 

Innen indult a séta a Pál utcai fiúk nyomában. Práter utcai létezésem erősítette bennem azt a hitet, hogy a srácok, abba az iskolába jártak, ahol a szoborcsoportjuk is fellelhető. Hányszor megpaskoltam a kis buksijukat! De hiába. Azért kerültek ide, mert itt adódott elegendő hely számukra. Különben a Lónyay utca elején található iskola padjait koptatták...

Az utolsó állomásként a Fűvészkertben barangolhattunk. Bambi bambuszon kívül nem tartok más növényt itthon, mégis élvezettel fotóztam a növénycsodákat. Volt, ahol direkt azt kérték, simogassuk meg őket!

 

 

 

Hogy a Földalatti Vasúti Múzeum és Paul Klee között mi a kapcsolat, arra nem jöttem rá, de ez az a hely, ahová bármikor szívesen visszanézek. Barátságos, méltóságteljesen idejétmúlt, szívemhez közeli.

 

 

Az Újpesti Lapkemúzeum Juhász György négy évtizednyi "munkájának", szenvedélyének köszönhető. Aki azt hiszi, hogy a gyűjtemény csupán lepkékből áll, az nagyon téved, hiszen skorpiók, pókok, bogarak, kagylók, korallok is színesítik a gyűjteményt. Faragott, fából készült tárgyak, istenszobrok, kígyó, kisebb-nagyobb kövek, ásványok mind-mind megtalálhatók Gyuri bácsi házában.

Egyszer, mikor pár éve arra jártam, a ház körül ezernyi lepke repkedett. Akkor határoztam el, hogy belülről is megnézem. Megérte! :)

 

 

 

Simon András galériájába minden igyekezetünk ellenére sem jutottunk be. Még egy óránk lett volna zárásig, de nem tehettünk mást, tanácstalanul elblattyogtunk. :(

Hamarosan jön a mai nap beszámolója!

(Don't) Find My Way

Elköltöztem. Stop. A Törley Kastély az ablakom előtt. Stop. Újra Mindenből egy van felvételek. Stop. Mészáros Tibor az új kedvenc. Stop. Római ajándék Mercitől. Stop.

 

 

Mint az áradó folyó- újra és újra. Stop. Mikroszkóp Színpad először. Stop.

 

 

 

Dékány Tibor fotókiállítása, Magashegyi Underground a XXIII. Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválon. Stop.

 

 

 

 

 

A szeretők pedig ne csodálkozzanak, ha lekurvázzák őket. Stop.

 

 

Say goodbye

Jó lenne megpihenni, de még mindig izgatott vagyok. Nem elég, hogy hajnali 4-ig virrasztottam, attól tartva, hogy mexikói vendégünkkel valami baj történt, rögtön lepergett előttem leendő gyermekeim diszkóba járása. Hétvégente öregednék egy évet.
De ki tűnik el utazása előtt néhány órával? OMG!
Persze minden a helyére került, David eltévedt a Margitszigetről kifelé, és az éjszakai járatokat nem ismerve hosszúra nyúlt a hazajutása.

Rékával a repülőtér felé tartva a sarkon futottunk össze, és kezembe nyomta a Horvátországból hozott világítótornyocskát. Imádom. :)

 

Ez az utolsó éjszakám a lakásban. Kezd idegenedni. Olyan, mintha már nem lennék a része.

Búcsúznom kell. Emberektől, helyektől, és hagynom kell jönni az újat. Ettől viszont még nem múlik a szomorúságom... :(

 

 

Pénteki gubancok

Apró öröm, hogy végre szombat van. Miután a mosógép elárasztotta az előszobát és a fürdőszobát, kitereltük a vizet az udvarra. Még jó, hogy a földszinten lakunk.

Az Országos Széchényi Könyvtárba sem jutottunk be könnyen, hiszen a visszaigazoló e-mail tudatta, belépőre lesz szükség, hogy átjussunk a Sörfesztivál területén. Természetesen a karszalagot adó bódé még nem nyitott ki, a könyvtárat pedig rossz irányba tájoltuk be, így ellenkezőleg indultunk el. Megpillantva a Tourinform irodát fellélegeztem, viszont egy teremtett lélek sem volt odabent. Még jó, hogy egy kupac térképet hagytak a pulton, amin részletesen mutatták a környéket. Persze, hogy az én térképemen mindig a számomra fontos helyeket takarják ki.
Fölugrottunk a 16-osra, hogy egy megállót vigyen minket. A velünk felszálló ellenőröknek persze fogalma nem volt a könyvtár eseményeiről, ráadásul a Sörfesztivál létezéséről is tőlünk hallottak.
A bejáratnál kiderült, karszalagra nincs szükség... Egy személyzeti bejárón sikerült bejutnunk az Oroszlános Kaputól nem messze. Jeró osztálytársa, aki éppen ott dolgozott, elterelt minket a főbejáratig. Ott egyetlen pult állt, egy hölgyeménnyel, akit egy pár foglalt le, egy másik pedig várakozott. Kedvesen eléjük vágtam, és jó öt perces késéssel bejutottunk a Budai Krónikáról szóló előadásra. Farkas Gábor Farkas bő fél órát mesélt a Magyarországon található könyvritkaságokról. A Hess András által 1473-ban nyomtatott példányokon kívül 10 maradt fönn a világon.
A történeti ismertető után meglestük a krónikákat. Az előadó készségesen válaszolt a kérdéseinkre, és szívesen ajánlotta a 210 éves könyvtár honlapját és blogját, ahol a kötetek pdf formátumban letölthetők.

 

 

 

 

Bolyongásunk eredményeképp leltünk rá a Koller Galériára, mely 1953 óta áll fönn. Egy végtelenül kedves hölgy engedett be minket, és invitált a három emeletnyi csoda közé. Párkányi Péter szobrász "fejetlen/testetlen" alkotásai különösen tetszettek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Amerigo Tot emlékszobája a felső szinten várja a látogatókat, csodálatos panorámával az Országházára.

 

 

 

 Az alábbi képe a Csurgói Madonna, amit édesanyjáról és önmagáról mintázott.

 

 

 

 

 

Ennek a napnak is vége lett. Néhány óra, és irány a reptér! :)