Ezer hála és köszönet Gerner Andrásnak, hogy a 2013 év
végéig érvényes pécsi múzeumbelépőinket még márciusban elfogadta. Az élmények
mellett izomlázat, és kéttalpnyi vízhólyagot is begyűjtöttem.
M az első napot kihagyta, így tudtam Lucával egy kényelmes
cipőt venni, Lível pedig levendulaszörpöt szürcsölni a Csinosban. Amikor
hajnalban hazaindultam, elfelejtettem bekanyarodni, és magányosan bolyongtam
ismeretlen utcákon. Egy nagy kanyar után láttam meg az egyetlen ébren lévő
helyit, aki éppen a kukát húzta ki a ház elé. Megmenekültem. Mondanom sem kell,
M másnap kiröhögött…
A Zsolnay negyedben próbáltuk lealkudni a jegyárakat, de
hamar rájöttünk, az általunk kitalált kedvezmény nem létezik. Izgalmas három nap volt. :)
A város hangulata rögtön elfeledtette a 4 óra buszozást.
A Néprajzi Múzeumba is benéztem:
A legjobb hely Pécsen a Mecseki Bányászati Múzeum. Imádtam. :)
És a Természettudományira is jutott idő:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése