A zenei dallamai fölidézik ringatózásunkat a Dunán. A Váci úti Hadikikötő nyílt napján semmit nem bíztak a véletlenre a szervezők. A gyerekeknek ugrálóvárral, kalandpályával kedveskedtek.
Szüleiket koncertekkel, hajózási lehetőséggel, látványos és/vagy interaktív programokkal várták. Még jógasátrat is fölállítottak.
A tűzoltóhajó manővereit messziről is jól láthattuk. A Szent Flóriánról random irányba induló vízsugarak miatt senki sem érezhette magát biztonságban.
Nem jelentettek viszont veszélyt a kis hajócskák, amiket a csendesebb szakaszon bocsátottak vízre hozzáértő, gondos kezek.
Az ügyes robot szintén nem ártott a légynek sem. Mondjuk M-mel nem bántuk volna, ha a röpködő dögöket megtizedeli.
Sétahajózásunk 40 perce alatt ritkán látott békés, fás tájat, jachtokat, kenusokat, uszályokat figyelhettünk meg.
Legnagyobb örömömre a Megyeri híd majd' minden szöglete láthatóvá vált, és jó alkalmat adott a fényképezésre.
A "lightos" lebegés után a velem egyidős hadihajóra szálltunk át, ahol is izgalmas két körre fizettünk be. Na jó, nem fizettünk egy fillért sem, hiszen a nyílt nap minden programja ingyenes volt.
A tűző nap ellenére egész nap lelkes, kedves katonák, tűzoltók, vadakat terelő juhászok segítettek, meséltek, válaszoltak, szóval mindent megtettek, hogy mi jól érezzük magunkat.
Egyszerre kb. 40-en fértünk föl ezekre a jól karbantartott "szovjet" hajókra. Először zavart a néhol bokáig hömpölygő víz, de megtudtuk, hogy a hűtés szempontjából létfontosságú.
Gyakorlatozás közben lőnek is a hajóra szerelt fegyverekkel, de nem a vízben teszik ezt, hanem "átszerelik" szárazföldi "talpakra".
A koncertek, a nagyszerű hangosításnak köszönhetően a terület bármelyik pontján hallhatóak voltak, ezért eshetett meg, hogy a fellépőket, -így a Nyári lányokat, Editet és Alízt is- maroknyi rajongótábor vette csak körül.
Mi éppen akkor álltunk sorban a tűzoltóautónál, aminek kosarával 30 méter magasba "repülhettünk".
A lélegzetelállító látványhoz társult "pilótánk", Gergely, aki több száz ember megutaztatása után is készséggel válaszolt a sablon kérdéseinkre.
Ez az utazás már majdnem nevezhető a nap fénypontjának, de überelte ezt a rendőrségi motorcsónakba való beszállás, majd a halálfélelem legyőzése.
Nem túlzok, hiszen aki ismer, tudja, rettegek a víztől, úszni sem tudok. Nagy hajókon biztonságban érzem magam, viszont SOHA nem ültem ladikba, kenuba, motorcsónakba. Nem is értem, hogyan gondolhattam, hogy ez utóbbi stabil jószág. Hát nem az.
A hullámok által dobált kis lélekvesztő sikításra inspirált mindkettőnket. Arra gondoltam, ha most beleesek, meghalok. Ebben a tudatban nem tudom, hogyan jelenthettek felemelő látványt a naplementében csillogó hullámok, a fényben úszó Megyeri híd, mégis egészen szürreális élmény volt. Féltem, és akartam.
A rocsózást, azaz a rohamcsónakozás élményét meghagytuk jövőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése