A kedd már majdnem jobb volt, de rámtelepült a világvége-fáradtság, amit próbáltam elnyomni a Néprajzi Múzeum finisszázsán, ülvén a dinnyekocka-székeken imbolyogva, dülöngélve.
Nem véletlen, hogy a gravitációt véstem föl a zöld filccel, és helyeztem a nyereg alá. Ha lóra ülök leesek- találtam ki nagyon kreatívan, és persze szégyenkezem is, hogy ekkora nyomiságot tártam a nevető közönség elé. Nem tudom, hogy velem-e vagy rajtam...
Van, aki ezt egyszerűbben megoldotta. Bevásárlókosárba sört. Éljen!
A TÁRGYAS RAGOZÁS- szubjektív etnográfia című kiállítás záróprogramján volt tárlatvezetés frazon Zsófiával, a kiállítás kurátorával, Joó Emese múzeumpedagógus részvételével, ill. felolvasószínház Máthé Zsolttal, Radnay Csillával,
Péter Katával és Schönberger Ádámmal, akik Keresztesi József a kiállítás hét témaköréhez írt szkeccseit olvasták fel.
Sose gondoltam, hogy részem lesz olyanban, mint az Éjszaka a múzeumban című filmben, de megtörtént. A főbejárat belakatolva állta utamat. Ami kicsit félelmetes érzés, de visszatalálva a kiindulóponthoz, a jelek rámutattak az oldalajtóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése