Nyit. Zár.

A Műcsarnok Kerstin Ergenzinger Vörös zaj (Rotes Rauschen) című minimalista kiállításával nyitott egy verőfényes nyári napon. Gulyás Gábor szavai után Jobbágy Bernadett Onopordum Performance című táncelőadása került kontextusba a német képzőművész installációjával.

 
A vörös zaj más néven Brown-zaj, egy olyan zaj, melyet véletlenszerű mozgás produkál, ezért szokták még ’véletlenszerű mozgás zajá’nak is hívni. A vörös zaj elnevezést Martin Gardner amerikai matematikus javasolta.(Forrás: Wikipedia)

Az izgő-mozgó tárgy a terem közepén képes volt harmonikus mozgásra, madárszárnycsapkodásra emlékeztető lebegésre.
Az emberi lépések, amik az állandó változást, instabilitást idézik elő, folyamatos moccanásra ösztönzik a 2012-ben készült "tárgyat".


Az Ernst Múzeum Csurka Eszter: A tengerpartra című kiállításának finisszázsával a saját kapuit is bezárta. Nincs tovább. Gulyás Gábor, drMáriás (Máriás Béla), Barnás Ferenc, és természetesen Csurka Eszter asszisztálásával felejthetetlen záróbuli kerekedett.

Az ez alkalomból megjelent albumot kedvünkre lapozgathattuk, megkóstolhattunk a Pataki Cukrászda különleges ízvilágú süteményeit, majd a babzsákfoteleken elheverve szürcsöltük a bódító vörösbort.

Hihetetlen, hogy nem lesz többet ez így.

Csurka Eszter kiállításának témájához kapcsolódóan már a múzeum előtt csíkos napozóágyak feküdtek. A termekben elhelyezett képek, víz alatt készült szobrok cím nélküliek, ezzel sem befolyásolják a látogatók asszociációját.

 

 

 

A vasárnap délután kezdődő esemény késő estig változatos programot kínált. Gergye Krisztián Parti etűd című táncelőadása modern elgondolása a napozni induló mai férfinak. (Szerintem.)

A termeken átvonuló tánc mozgásra késztetett bennünket is. A "szívdobbanásos" szobába beterelődtünk, Krisztián azonban kinn rekedt. Így csak egy integetésre futotta tőle, tőlünk meg egy feltörő kacajra.

Ez volt az első performansz, amit Gergye Krisztiántól láttam, de bizonyos vagyok afelől, hogy ő is őrült. :)

A Cseh Tamás dalokat szolidan megéneklő Kálmán Gábor és Király Gellért kellett is a felfokozott hangulat enyhítésére.

Mondjuk akkor még nem sejthettük, milyen "katasztrófa" következik be a későbbiekben.

Az Idillek és Katasztrófák Kamarazenekar nevet viselő banda efZámbó Istvánnal, drMáriással, Endrei Dávid gitárossal, és a fenomenális Jeli Gergely dobossal nálam kivágta a biztosítékot. DrMáriás, bár jelen van a zenében, képzőművészetekben, most igazán maradhatott volna a muzsikánál. Átkötő szövegei fárasztóak, énekhangja idegesítő volt. Megint én vagyok rossz befogadó?!

Mi így búcsúztunk. Köszönjük Ernst.

Lát, hall, beszél

A Magyar Rett Szindróma Alpítvány hírességek segítségével hívta fel a figyelmet a fogyatékkal élők helyzetére.
A Mozaik Kávézóban borral, sütivel vártak minket múlt kedden. Kulka János is részt vett az eseményen.

Az If Kávézó BERKISÁRIK estjére késve érkeztünk. Sárik Péter zongorázott, Berki Tamás énekelt telt ház előtt. Hiába vártuk, hogy bárki felálljon, nem kedveztek nekünk.

Beestünk még a Dumaszínházba ugyanezen az estén. Hajdú Balázsról és Beliczai Balázsról lemaradtunk; Bellus István és Dombóvári István poénjait már az asztalunknál élvezhettük.

Szerdán átvettük jól megérdemelt MúzeumCafé magazinjainkat.Itthon vettem észre, hogy az egyikben Glenn Brown kiállításának plakátja is fellelhető.

A Centrális Galéria Arany János úti épülete a kiállítászárás előtt 3 nappal fogadott minket. Az elmúlt évtizedek plakátjai elfeledett korokba röpítettek. Fekete-fehér tévén a Táncdalfesztivál régi epizódjait követhettük figyelemmel.

 

A Budapest Jazz Clubban Pély Barna és Jelasity Péter családias hangulatú koncertjén sokat nevettünk. A fellépők is.
A Sexy Butterfly című szám Dorinának szólt, a Toxic M-nek, az Umbrella nekem. :)

Száz hullám taraján...

Goran Bregovic nem tartozik szorosan az elmúlt napok eseményeihez, csak annyiban, hogy éppen őt hallgatom. Permanensen.

A zenei dallamai fölidézik ringatózásunkat a Dunán. A Váci úti Hadikikötő nyílt napján semmit nem bíztak a véletlenre a szervezők. A gyerekeknek ugrálóvárral, kalandpályával kedveskedtek.

Szüleiket koncertekkel, hajózási lehetőséggel, látványos és/vagy interaktív programokkal várták. Még jógasátrat is fölállítottak.

A tűzoltóhajó manővereit messziről is jól láthattuk. A Szent Flóriánról random irányba induló vízsugarak miatt senki sem érezhette magát biztonságban.

Nem jelentettek viszont veszélyt a kis hajócskák, amiket a csendesebb szakaszon bocsátottak vízre hozzáértő, gondos kezek.

 

Az ügyes robot szintén nem ártott a légynek sem. Mondjuk M-mel nem bántuk volna, ha a röpködő dögöket megtizedeli.

 

Sétahajózásunk 40 perce alatt ritkán látott békés, fás tájat, jachtokat, kenusokat, uszályokat figyelhettünk meg.

Legnagyobb örömömre a Megyeri híd majd' minden szöglete láthatóvá vált, és jó alkalmat adott a fényképezésre.

A "lightos" lebegés után a velem egyidős hadihajóra szálltunk át, ahol is izgalmas két körre fizettünk be. Na jó, nem fizettünk egy fillért sem, hiszen a nyílt nap minden programja ingyenes volt.

 

A tűző nap ellenére egész nap lelkes, kedves katonák, tűzoltók, vadakat terelő juhászok segítettek, meséltek, válaszoltak, szóval mindent megtettek, hogy mi jól érezzük magunkat.

Egyszerre kb. 40-en fértünk föl ezekre a jól karbantartott "szovjet" hajókra. Először zavart a néhol bokáig hömpölygő víz, de megtudtuk, hogy a hűtés szempontjából létfontosságú.
Gyakorlatozás közben lőnek is a hajóra szerelt fegyverekkel, de nem a vízben teszik ezt, hanem "átszerelik" szárazföldi "talpakra".

A koncertek, a nagyszerű hangosításnak köszönhetően a terület bármelyik pontján hallhatóak voltak, ezért eshetett meg, hogy a fellépőket, -így a Nyári lányokat, Editet és Alízt is- maroknyi rajongótábor vette csak körül.

Mi éppen akkor álltunk sorban a tűzoltóautónál, aminek kosarával 30 méter magasba "repülhettünk".

A lélegzetelállító látványhoz társult "pilótánk", Gergely, aki több száz ember megutaztatása után is készséggel válaszolt a sablon kérdéseinkre. Türelmes "faj" a "tűzoltó-katona-vadakat terelő juhász".

Ez az utazás már majdnem nevezhető a nap fénypontjának, de überelte ezt a rendőrségi motorcsónakba való beszállás, majd a halálfélelem legyőzése.

Nem túlzok, hiszen aki ismer, tudja, rettegek a víztől, úszni sem tudok. Nagy hajókon biztonságban érzem magam, viszont SOHA nem ültem ladikba, kenuba, motorcsónakba. Nem is értem, hogyan gondolhattam, hogy ez utóbbi stabil jószág. Hát nem az.
A hullámok által dobált kis lélekvesztő sikításra inspirált mindkettőnket. Arra gondoltam, ha most beleesek, meghalok. Ebben a tudatban nem tudom, hogyan jelenthettek felemelő látványt a naplementében csillogó hullámok, a fényben úszó Megyeri híd, mégis egészen szürreális élmény volt. Féltem, és akartam.

A rocsózást, azaz a rohamcsónakozás élményét meghagytuk jövőre.

 

A Duna hullámaitól búcsút vettünk, az élményeket elraktároztuk. Ha nagyon öregek és szenilisek leszünk, erre akkor is emlékezni fogunk. :)

"A tükör előtt, a kisasztalon, drágám"

Néhány napja még azt sem tudtam, kicsoda Nikola Parov, most meg már az aláírását használom könyvjelzőnek.
A Városmajori Szabadtéri Színpadon (a vodkus fiúk Cseh Tamás koncertje után) már másodszor maradt tátva a szám. 

Biztosan az égiek keze van a dologban, hiszen Zs nem sokkal a koncert előtt offolta magát. Én "rekordkorán", kb. 45 perccel az előadás előtt ott szobroztam a bejáratnál. Egyszer csak azt veszem észre, Nikola elhagyja a fellépők számára fenntartott területet, és a büfét célozza meg. Követi őt egy másik férfi is, akivel az ablaknál összenevetnek, pacsiznak. Célszemély visszaindul. Hirtelen előkapom a táskámból a tollat, és odalépek hozzá. Nem tegezem. "Jó estét, kérhetek egy aláírást?" Ő a kávéját szorongatva stabil felületet keres. A Scolar Kiadó könyvesstandja éppen megfelel a célra. Én tartom a jegyet, ő meg ír. "Gabynak, y-nal"- mondom. "Y-nal?"- kérdez vissza. Jó koncertet akartam kívánni, de már nem emlékszem, mit mondtam. Az tény viszont, hogy azzal zárta: "Nagyon kedves." (Mármint én.) Úgyhogy valamit biztosan mondtam neki...

A másik jeggyel kapcsolatban már csak annyi reményem maradt, hogy a pénztárban ülő kedves hölgy egy magányos koncertlátogatónak odaajándékozza a ticketet. Így is történt. A pasi megköszönte, és több szó nem hagyta el a száját. Ráadásul szünetben le is lépett, így áthuppantam a helyére. Ennek mondjuk örültem, mert az előttem ülő kitakarta a fél színpadot, így a hét fellépőt több részletben tudtam megfigyelni. A tegnapi világzene-koncerten közreműködtek:

Herczku Ágnes – ének,
Nikola Parov – hegedű, kaval, gadulka, gitár, pengetősök, fúvósok,
Födő Sándor Fodo – zongora, harmonika, ütősök,
Hegedűs Máté – hegedű,
Halász László – harmonika,
Fekete Antal – brácsa,
Molnár Péter – bőgő.

A kétszer ötven percesre tervezett előadás már az első résznél túlteljesítette a tervet, köszönhetően Nikola és Ági (frappáns) kommentárjainak.

Rögtön az elején derültséget keltett Nikola köszöntője: "Köszönjük, hogy itt VOLTAK, vagyis VANNAK." :)
Elhangzott oláh dal, hagyományos erdélyi zene, a szőlő többi virág felett aratott diadaláról szóló dalocska, a Tüzet viszek című albumról a jól ismert Ha te tudnád...

Kőműves Kelemen balladájából részletek szólaltak meg. Össze sem tudom számolni, hány hangszert szólaltatott meg az este folyamán Parov, de a legszínesebb ismertetőt a svéd népi hangszerről, a nickelharpáról adta. A billentyűs hegedű energikusan szólalt meg a kezei között. Ági csak annyit fűzött hozzá a ballada bevezetőjéhez: "Hölgyeim, ránk lehet építeni."

A nemrég elhúnyt Halmos Béla népzenekutatóra, előadóművészre emlékeztek az együttes tagjai széki (mezőségi) dallamokkal. A zenei kíséret nélkül előadott utolsó rész hatásosan zárta az első félidőt.

A második "félidő" végtelenül rövid, de annál energikusabb volt.
Bari Károly gyűjtéséből szabolcs-szatmár-bereg megyei dal, Kallós Zoltántól szerelmes dallamok csendültek fel.

A bánatos és a boldog szerelmesnek egyformán szólt ez a gyönyörű dal.
A csúszásnak köszönhető rövid második rész végén rögtön megszólalt a ráadás Ha te tudnád..., amit a Balkán Fanatik is átdolgozott.

A Városmajor fényei, hangjai hosszú időre feltöltöttek. Köszönet érte!

Az Ázsia Centerben Kínai esküvői szokások címmel látható fotókiállítás. Természetesen bent nem lehet fényképezni, így a kedvenc képemet csak elmesélni tudom: a kínai férfi a szájában tartott piros datolyát asszonya szájába helyezi, azt jelenti, hamarosan fiúgyermeket szeretne tőle. Gondolom, ha nem teszi, akkor lányt akar. Vagy nem akar (még) gyereket...

A MAO Session- Subicz Gábor funk és soul estje az Opus Jazz Clubban hibátlan volt. A testek összefonódásának verbális lefestése humorral töltötte meg a teret. Subicz jól szabott öltönyét Schiffer Miklós is díjazta volna. Újabb együttes a "szeretem" listán. :)

A Tóth Edutól kapott dumaszínházas jegyek -bár örömmel töltöttek el, mégis- kétségeket támasztottak a múltkori unatkozás után. Szupkay Viktor lendületes kezdését Benk Dénes a csodás közönségnek köszönhetően még jobban felpörgette. Hajdú Balázs a megfelelő pillanatban lefékezett. "Sok mindenről szeretnék beszélni, csak nagyon lassan csinálom."
Beliczai Balázs Bali-bulija táncos-zenés napközivé változtatta az estét. Azt kell mondanom, a farmer-fehér póló-kockás ing kombináció sexy. Balázson (is).

 

Nem vagyok jó befogadó

a héten. A Dumaszínház Mogács-Badár estje kissé unalmasra sikeredett. Valójában nem is vártam mást, ismerve Sanyi összes videóját, könyvbemutatóját, stand-upját. Olyan igazi, hétfő esti show volt ez- kattogtam, hogy mennyi mindent kell még csinálnom, ráadásul úgy, hogy négy munkanap még hátravan.

A kedd már majdnem jobb volt, de rámtelepült a világvége-fáradtság, amit próbáltam elnyomni a Néprajzi Múzeum finisszázsán, ülvén a dinnyekocka-székeken imbolyogva, dülöngélve.
Nem véletlen, hogy a gravitációt véstem föl a zöld filccel, és helyeztem a nyereg alá. Ha lóra ülök leesek- találtam ki nagyon kreatívan, és persze szégyenkezem is, hogy ekkora nyomiságot tártam a nevető közönség elé. Nem tudom, hogy velem-e vagy rajtam...

 

Van, aki ezt egyszerűbben megoldotta. Bevásárlókosárba sört. Éljen!

 

 

A TÁRGYAS RAGOZÁS- szubjektív etnográfia című kiállítás záróprogramján volt tárlatvezetés frazon Zsófiával, a kiállítás kurátorával, Joó Emese múzeumpedagógus részvételével, ill. felolvasószínház Máthé Zsolttal, Radnay Csillával,

Péter Katával és Schönberger Ádámmal, akik Keresztesi József a kiállítás hét témaköréhez írt szkeccseit olvasták fel.

Sose gondoltam, hogy részem lesz olyanban, mint az Éjszaka a múzeumban című filmben, de megtörtént. A főbejárat belakatolva állta utamat. Ami kicsit félelmetes érzés, de visszatalálva a kiindulóponthoz, a jelek rámutattak az oldalajtóra.

Ananász, dinnye

Az ananász és a többiek címmel volt látható két órán keresztül a Flash Art pop-up kiállítás a Forgách utcai metrómegállónál. Puklus Péter neve csengett egyedül ismerősen, aki egy osztállyal fölöttem járt a Kazinczyban. A címadó ILOV-EYOU ananász a bejáratnál várt minket. A népszerűsítő plakátra is ez a kompozíció került.

 

Az első teremben Boros Mátyás, Keserű Károly, Szabó Ákos, Horváth Dániel, Maurer Dóra munkáit is megnézhettük.

 

 

Hömpölygő emberek, festmények, tárgyak. Bor, retró és modern. Egy esemény, ahol Winkler Nóra is tiszteletét tette.

 

 

Szász Sándor, Kucsora Márta, Juhász Dóra, Bodoni Zsolt és Herman Levente munkái a belső termekben kaptak helyet.

 

 

 

A 75 éves Margitszigeti Szabadtéri Színpad kulisszajárását majdnem elmosta az eső, de az elkortyolgatott alkohol elviselhetőbbé tette a várakozást. A győriek Csinibaba díszletei között fotózkodtunk,

majd fölmásztunk a felújított 102 éves Víztoronyba, ahol a Visual Art Galéria kiállításai fogadtak minket.

A kijáratnál Móni, a paci vontatta elcsigázottan a lóvasutat. Szolidaritásból nem ültünk fel rá, hogy kíméljük kicsit. A Közlekedési Múzeumból a bácsi bizonygatta ugyan, hogy ez a lónak nem rossz, mégsem tudtuk elhinni...

Egy véletlen sétának köszönhetően részesei lehettünk a Pátkai Rozina Quintet koncertjének a Kazinczy utcai Kirakatban. Pecze Balázs kicsit nagyobb hangsúlyt kapott a képen, mint Rozi. :)

A Palotanegyed Fesztivál Ektar koncertjére viszont célirányosan mentünk a Mikszáth Kálmán térre. Szerencsénkre nem volt ének, kedvünkre elmélyedhettünk a zene élvezetében.

 

Mára már csak egy élvezet maradt: az év első dinnyéje. :)