Egyik percében nevetés, a másikban a Landstraße fojtogató levegője.
Valaki kitép belőlem egy darabot, valakinek talán odaadom magam. Az ismeretlen ölelését magamba építem. Kerek egész így leszek.
Aura Rosenberg felkavar a Pierre Boulle-t idéző videójával. Szürreális, mint a menekültek után kutató rendőrök a Railjeten.
Már nem menekülök. Hazaértem. A koalák csendesen majszolják schönbrunni otthonukban a faleveleket. A fotográfiák megváltoztatják a történelmet.
Már tudom, hogy volt idő, amikor egy kicsit szerettél.
Én mindezekkel együtt égek száz fokon, addig, míg főnixmadárként egy pillanat alatt poraimba hullva elégek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése