Senki sem eszik narancsot a telihold alatt

Mercivel több fészbúkos-üzengetős kanyart téve visszatértünk az eredetileg megbeszélt programhoz. Azóta sem tartom igazságosnak, hogy a Nádor termet helyszínül adó Vakok Általános Iskolájának diákjai nem élvezhetik vizuálisan ezt a csodálatos atmoszférát.

            



A Prelude vegyeskar karmestere (Kabdebó Sándor) szigorú mestert játszva, ironikus humorával hamar szimpatikussá tette együttesét. Ebben természetesen semmilyen szerepet nem játszik az egyik hátsó traktusban daloló kórustag.

A bejegyzésem címében (és a repertoárban is) szereplő Federico Garcia Lorca verset András László fordításában találtam meg.

Feljön a hold

Mikor a hold kibukkan,
a harang szava elvész
s kikúsznak járhatatlan
ösvények.

Mikor a hold kibukkan,
tenger terül a földre,
s a szív szigetnek érzi
magát a végtelenben.

És nem majszol narancsot
senki, ha telihold van.
Zöld és jeges gyümölcsöt
kell harapdálnunk.

Ha száz egyforma arccal
feljön a hold az égre,
zsebünkben felzokognak
az ezüstpénzek.

 

Az énekversenyre készülő együttes kortárs darabokkal állt elénk. A hull a hó(című/kezdetű) dalukkal tuti nyerők lesznek a 35 fokban. :)

A koncert másik "csapata" az Amerikából érkező Long Beach High School kórusa. Mennyire lelkesek voltak. És nem hip-hoppal, disco-zenével jöttek, hanem tartalmas muzsikával. Az Agnus Dei mellett frissebb dalok is terítékre kerültek Brian Dokko vezetésével, aki a kottát elalvultnak tartva táblagépről vezényelte le a produkciót. Na, ilyet sem láttam még... Most nem tudom, hogy én vagyok maradi vagy ő ennyire modern. :)

Íme a középiskola büszkeségei:

Annyit mondhatok, tartalmas estét töltöttünk a Városliget szomszédságában.