A 47-es villamoson átadtam a helyem az Amerika déli partján élő Matyi bácsinak. Házsártos feleségével utazott, sajnáltam is szegényt. A mondat, amit nekem címzett, végtelenül kedves nekem, ezért vésem be ide: "Köszönjük, drága hölgy!"
Manapság mond még valaki ilyet?
Erzsitől egy néhány hetes sms: "Bencus épp a te nevedet tanítja Nórinak, hogy tőled kapták az állatos bögréket."
Bence, Máté és Nóri testvérek. Végtelenül aranyos gyerekek. Olyan édesek, hogy még mindig emlékeznek rám, pedig talán kétszer láttak.
Névrokon lepett meg az alábbi sms-sel: "Kedvenc színészed és én a Hunnia Art Bisztróban..."
Nem rohantam oda. Mindegy, gondolatban lejátszottam. :)(Az odamenetelt.) A jegy.hu-ról kárpótlásul levadásztam ezt a képet.
A fogorvosomtól még egy sms: "Várom szeretettel akkor. Köszönöm, hogy írt. Áldott napot."
Azóta összetegeződtünk Annával, és hálás vagyok a sorsnak, hogy türelmével, kedvességével eloszlatta a félelmeimet.
Az sms-ek ezennel törlésre kerültek.
Történelmi hiányosságaimat próbáltam befoltozni a mai múzeumlátogatással. A Centrális Galéria Kádár János születésének 100. évfordulója alkalmából filmekkel, személyes tárgyakkal, számtalan Kádárnak dedikált könyvvel készült. Mindezt modern, légkondicionált termekben, süppedős fotelekben, ingyenesen.
A Kádár 100- Saját szavaival minden történelemkedvelőnek, magyarnak a hasznára válik. A Sólyom András által rendezett film-montázsból kiderül, nemcsak a mai politikusok mondtak nagy dolgokat...
Álláspályázatomra kedves válasz érkezett. Égek a vágytól, hogy megtudjam, kik ők. Na, nem azért, hogy ott dolgozzak, csak el tudjam kerülni őket a későbbiekben.
Mercivel több fészbúkos-üzengetős kanyart téve visszatértünk az eredetileg megbeszélt programhoz. Azóta sem tartom igazságosnak, hogy a Nádor termet helyszínül adó Vakok Általános Iskolájának diákjai nem élvezhetik vizuálisan ezt a csodálatos atmoszférát.
A Prelude vegyeskar karmestere (Kabdebó Sándor) szigorú mestert játszva, ironikus humorával hamar szimpatikussá tette együttesét. Ebben természetesen semmilyen szerepet nem játszik az egyik hátsó traktusban daloló kórustag.
A bejegyzésem címében (és a repertoárban is) szereplő Federico Garcia Lorca verset András László fordításában találtam meg.
Feljön a hold
Mikor a hold kibukkan,
a harang szava elvész
s kikúsznak járhatatlan
ösvények.
Mikor a hold kibukkan,
tenger terül a földre,
s a szív szigetnek érzi
magát a végtelenben.
És nem majszol narancsot
senki, ha telihold van.
Zöld és jeges gyümölcsöt
kell harapdálnunk.
Ha száz egyforma arccal
feljön a hold az égre,
zsebünkben felzokognak
az ezüstpénzek.
Az énekversenyre készülő együttes kortárs darabokkal állt elénk. A hull a hó(című/kezdetű) dalukkal tuti nyerők lesznek a 35 fokban. :)
A koncert másik "csapata" az Amerikából érkező Long Beach High School kórusa. Mennyire lelkesek voltak. És nem hip-hoppal, disco-zenével jöttek, hanem tartalmas muzsikával. Az Agnus Dei mellett frissebb dalok is terítékre kerültek Brian Dokko vezetésével, aki a kottát elalvultnak tartva táblagépről vezényelte le a produkciót. Na, ilyet sem láttam még... Most nem tudom, hogy én vagyok maradi vagy ő ennyire modern. :)
Íme a középiskola büszkeségei:
Annyit mondhatok, tartalmas estét töltöttünk a Városliget szomszédságában.
Robert Mapplethorpe kiállítása nem tetszett különösebben. Azonban az a merészség, amivel az 1970-es évektől (1989-ben bekövetkezett haláláig) alkotott, lenyűgöző. A rendszerváltás jutott hirtelen eszembe. Robert eszméinek is meg kellett dőlni...
Mapplethorpe hirhedtté vált homoerotikus, szado-mazó képeivel. Emellett meg lehet említeni virágcsendéleteit, gyermekfotóit is, ezekkel azonban nem keltett botrányt. Alföldi Róbert (el sem tudom képzelni, miért őt választották) a Múzeumok Éjszakáján tárlatvezetést tartott. Nekünk most ebben nem volt részünk a Ludwigban.
Persze hazudnék, ha azt mondanám, nem döbbentett meg a "farkas terem" számtalan férfi-aktja, mégis rajongva figyeltem meg a Mark Stevens (Mr 10 1/2) című ezüst-zselé eljárással készült fotó részleteit. Számomra nem az volt lényeges, hogy a modell melyik testrészét helyezi kendőzetlenül az asztalra, hanem a karjára tetovált aprócska villás ördög, mely elvonja a figyelmet, s megsemmisíti a szado-mazó hatást. A legédesebb ördög tetoválás, amit valaha láttam. A fotóra a felnőttek mindenképp keressenek rá. :)
"Vigyázz, lépcső!" Ezzel a címmel hirdette meg legrövidebb koncertjét a Budapesti Fesztiválzenekar a Múzeumok Éjszakájának nyitányaként. Muszorszkij: Egy kiállítás képei című művéből hangoztak el részletek. Fischer Iván vezényelt, a közönség meg lelkesen tapsolt. Talán tovább is tartott, mint maga a villámhangverseny.
Hazefele ötvenéves villamossal utaztunk,(hagyományos BKV-jegy, bérlet alkalmas volt hozzá,) de fotózkodtunk még régebbivel is. Na, ott már kérték a pótdíjat.
Nem ejtettem még szót a Királyi Cseresznye Napok rendezvényről, mely a Deák tér szomszédságában (a Centrál Passage-on) várta a látogatókat. László Ildikó preseltvirág képeiből szívesen magammal vittem volna párat, de megelégedtem a névjegykártyájával. :)
Nyilvánvalóvá vált: Svédország búcsúzik az EB-től. Ugyanolyan fájdalmas búcsú, mint amikor egy hosszú vakációzás után otthagytam Skandináviát. Egy részem mindig visszavágyik, de jövőre visszatér. :) Remélhetőleg az összes többi (test)részemmel együtt.
Ugyanúgy buszra szállok, és megcsodálom új felfedezésemet, az újpalotai Boldog Salkaházi Sára (római katolikus) templomot. Első pillantásra közösségi háznak néztem, a tetején azonban egy alig észrevehető kereszt bújt meg. Alkalmi idegenvezetőm egy vaterás könyvátvétel után igazított el, s az elbeszélgetett időt egy elég erős sprinttel hozta/uk be a 173-as megállójáig. Igazából ő sem tudott sokat a templomról, csak azt, hogy pár éve készült el.
Azt már csak az internetről tudtam meg, hogy Újpalota úgy épült föl (az 1960-as években), hogy nem volt saját temploma. 1996-ban a Fő téren jelölték ki az épület helyét, aminek alapkövét nem sokkal később II. János Pál pápa megáldotta. A pénzhiánynak köszönhetően 2008 decemberének végére készült el. Ekkor szentelték föl, és 2010-ben plébániai rangot kapott.
A facebookra fölkerültek Hrotkó Bálint (profi)képei a múlt pénteki jógáról. Én, aki műkedvelő jógázó (focidrukker, túrázó, nyelvtanuló) vagyok, bőséges verejtékezést produkáltam. Köszönhetően a napsütésnek is, amit nem csillapított a felettem szétterülő (ki tudja milyen) fa. Edzetlen testemből négy nap múlva távozott az izomláz. Az emléklapnak még keresem a keretet. A Tesco polcain ugyan ráleltem az üres dobozra, ami éppen ezt a méretet tartalmazta, de nem járt arra egyetlen eladó sem.
Pózaim tökéletlenségét az alábbi (Jeró által készített)kép is demonstrálja.
Ha még nem tűnt volna föl határtalan kreativitásom, akkor egy végtelen profizmussal fölépített müzli-toronnyal tudom bizonyítani. Köszönet Rékának az alapanyagért. :)
Holnap is jön valami pozitív. + :)
Ha nem muszáj, 13-án sosem kezdek nagy vállalkozásba. Tizenkettedikei last minute nyitó-bejegyzésként legyen elég annyi, hogy kaptam ma egy Balaton szeletet. Nyertem vele egy másikat. Azzal meg egy harmadikat. :) Kit érdekel, hogy egész nap esett az eső?
Ilyen vagyok. Jókor jó helyen. A blogomban ezekről a helyekről és eseményekről fogok mesélni. Holnaptól.
