Ahol Isten lakik

Nincs rá magyarázat, miért ma, de már hajnalban fölkeltem, hogy minél előbb elindulhassak az én kis zarándok utamra.
Megkerültem a kórházat, mert olyan egyszerű lett volna keresztülvágni rajta. Én még élményeket akartam, illatokat, madárcsicsergést, Istent látni az emberek arcában. És valóban ott is volt. Meg az eldugott ösvényekben, az ivókútban, a templom kupolájában, és a felhőkben. Az esőillatú zöldben, és bennem.

 A környék, ahol ma jártam

 Úton az Otto Wagner templom (Kirche am Steinhof) felé

 

 A csodás szecessziós templom előtt

 Alatt :)

 A temető felé haladva 

 

 Josef Münster 1903-ban készült Krisztus-szobra a Friedhof Baumgarten temetőben

 És végül a Szent Anna Baumgarten templom égbenyúló tornyai

Kalandok rénszarvasföldön

OXIE nyugodt kertvárosa az ökörről kapta a nevét, amit szobor formájában odaplattyantottak a fő térre.

Elég girhes volt, beleállt a fenekembe a hátcsontja... Azt hiszem, ezzel le is írtam a kertváros belvárosát. Na de nem ezért járok vissza Svédországba. Egy jó kis köménypálinkás welcome drink, 

egy ribizlis csokis desszertcsoda, és már tudom, hogy hazaértem. :)

Kis séta ebéd után a virágkertészethez, ami 1915 óta működik.

Kertjében ugyanakkora hangsúlyt kap a dekoráció, mint a növény.

Az édeskömény utcában is.

Oxie temploma 1615 óta áll méltóságteljesen, temetője három éve már Janikánkat is őrzi.

LOMMA lélegzetelállító tengerpartján hajunkba kapott a szél, fölkorbácsolta a habokat, iszapszagot hozott magával, és kedvenc hidam látványát. 

Talán nem normális, hogy Svédországról mindig az Öresund-híd jut eszembe, de nekem a legcsodálatosabb 8 kilométer a világon. :)

Hasonlóan tengeres élményem Simrishamn, a keleti parton. 

Egy nagyobb kőhajítás onnan Kaseberga, a Stonehenge-re hajazó köveivel. 

Annyi a különbség, itt Ales Stenar a neve.

A környéken a barik vidáman legelnek.

Ystad leghangulatosabb kis kutacskája sem kerülte el a figyelmem.

A legtöbb időt mégis csak MALMŐben töltöttem. Ezek a cipők híres színészek, rendezők lábbelijei.

Néha nem árt kicsit fölfele is nézni. Imádom ezt a képet a belvárosi üzlet falán.

Kocsival haladtunk el Zlatan Ibrahimovic ex-villája mellett.

A Slottsmöllan már nem látogatható. 12 éve jártam benne utoljára.

Szerencsére az Optimista zenekar még a helyén áll, és ugyanúgy fújja. 

Ez a kedvenc városképem. :)

A Santiago Calatrava által tervezett Torso torony (Turning Torso) 54 emeletes épülete 2005-ben nyílt meg. Turisták nem látogathatják.

A zöld marcipános Princesstartát kár lett volna kihagyni. :)

A Form Design Center ingyen látogatható. Nekem túl modern volt.

Ez a háló mondjuk tetszett.

Frida Kahlónak vajon mi köze Malmőhöz?

A legújabb, legmodernebb bevásárlóközpont az Emporia. Svédország második legnagyobb plázája. Mit lehet tenni, ha Stockholm beelőz?

Ez a legviccesebb üzletbezárás.

És a legédesebb elsősegély-doboz. Kár, hogy a csomagomba már nem fért bele...

Próbáltatok már egy tehén fenekéből kicsúszni? :)

És az utolsó pont Sturup reptere. 

A lenyűgöző látvány ellenére szomorúan jöttem haza...

A kis ribanc

Sok hely van, ahol igazán boldog vagyok. Koppenhága is egy ilyen kis sziget. Olyan, mintha hazamennék.

Sokat olvastam Christiania autonóm területéről, ahol színes házak, hippik, fű terem. Na jó, nem minden terem, de minden van. :) Bár arra kér a tábla, ne fotózzak, azért gyorsan csináltam pár képet.

Hollandiai a hangulat. Kicsit ijesztő is, mert a korai órán még nem nagyon járnak emberek. Minden borús. Hol eláll az eső, hol megered. Sok templom fogadott be ezen a napon.

A Christiania tábla túloldalán ezt olvasod: Most lépsz be az EU-ba. Utánozhatatlan hangulatú, 84 hektáron elterülő meseország. Na, nem a Hans-Christian féle. :)

Elhagyva a hippi-negyedet sokat barangoltam. Igaz, a vonatjegyem érvényes volt az összes közlekedési eszközre, mégis jobbnak láttam, ha hagyom magam vezetni. Az ódon házak fölött csodaszép felhőket produkált Isten. Néha megnyitotta az égi csapokat, hogy újra meg újra hálát adhassak, hogy mindannyiszor el is áll. 

Ingyenes múzeumok mindig vannak. Egy fél órát ugyan várni kellett a nyitásig, de izgalmas kalandokba vezetett be a Tojhusmuseet.
Persze a telefonomnak akkor kellett 70-ről 18%-ra ugrania, úgyhogy kisebb pánik lett úrrá rajtam. Természetesen dán korona nem volt nálam, keresztanyámék telefonszámát nem tudtam fejből, úgyhogy -úgy gondoltam- telefonom utolsó leheletével megeresztek egy segélyhívást, mikor várjanak a malmői vasútállomáson.

Végül is az egyetlen képem a Tolkien kiállításról...

A dán katonák az afganisztáni háborúban volt a legizgalmasabb rész. Homokkal szórták föl a termeket, sátrakat építettek, használati tárgyakat, ruhákat, autót állítottak föl. Megmászható, érinthető volt mindegyik.

A Tivoli környékén fut végig a legdánabb dán meseíró utcája. Sokáig vacilláltam, a kis hableányhoz elzarándokoljak-e újra, mert igencsak necces, hogy a telefon akksija már nem fogja bírni, és óra nélkül vajon honnan fogom tudni, mikor indul a vonatom...

De vállalkoztam a jó egy órás útra, hogy kiblattyogjak az ég és a tenger kékjében. És minden percben fohászkodtam, hogy csak egy képet, csak egy képet hadd csináljak róla.  És igen, elértem végre a kis ribanchoz, akit persze már nem hívok így, de jól megsétáltatott...

Visszafelé másik úton mentem. Betévedtem Szent Albán Anglikán Templomába, ahol érdekes módon magyar nyelvű ismertetőt is kaptam.

Az esküvői fotózást kb. 50 kínai turista örökítette meg rajtam kívül. :)

Valami csoda folytán pont az őrségváltásra értem oda az Amalienborghoz. 

Aztán elértem a malmői állomást, ahol a családom már várt rám. :)

Ez egy csodálatos nap volt Dániában. A többi hat svédországiról majd legközelebb...