Annyira lemaradtam, hogy címet sem tudok adni neki

Csodálkoztam volna, ha Alfredo Barsuglia nem állított volna ki a műveiből Budapesten. Természetesen nem jártam ott. A MAK- ban (Österreichisches Museum für angewandte Kunst/Gegenwartkunst) találkoztam vele először. Ránk is szólt, hogy ne érjünk semmihez.

Mongolul el is tudnám neki mondani, hogy bejön, de

- nem jött be
- nem értette volna.

A moziban Halálos iramban jött Shaun a bárány. Akkor még tetszett, aztán már más tetszik.

Például Európa legnagyobb vízgyűjtő csatornája még mindig szuper-cool. 

A szaltókirály megerősíti bennem, hogy az Alex továbbra is a legszebb kutyanév. :)

Svédország nem érdemelte meg az eurovíziós győzelmet, az Örömóda viszont fenomenális élmény a bécsi Hősök terén.

Iris Dittler munkái a MUSÁban drágák és semmitérők. Pedig szeretem a kortárs művészeket...
A 80-as évek viszont zseniálisan sikerült.

A Karlsplatz Hunger auf Kunst und Kultur bábui kikerülhetetlenek.

Mint Zubin Mehta vezényletével a schönbrunni nyárnyitó koncert.

Az irodalmi múzeum lepipálja az otthonit, egy lélegzetvétellel csak a töredékét fogadtam be. Jaj-jaj, mikor menjek újra? :)

A legkedvesebb tavaszi élményem mégis csak a költészet napi versposztolás. Faludy Gyurka bácsi gondolataival.

Nem ezekkel, de most ez aktuális...


Fülledt éjszaka

Hány napja lettem szerelmes beléd?
Most végre itt nyújtózunk egymás mellett,
mellemtől alig ujjnyira melled
és rajta két korall viaszpecsét.
 

Farkasszemet nézünk. Pupillád sárgás
szikrákat szór. Ajkunkat nyaljuk - párzás
előtt hajlékony, játszó párducok.
 

Beléd harapnék, de remegni kezdek.
Vajon tudod-e, amit én tudok,
hogy két ágyék kevés a szerelemhez?

Szeretek így élni? Azt hiszem, igen. :)