A Bálna nézőszáma mit sem változott szombat óta. :( Ma vajon hányan látogattak ki, mikor tucatnyi más program közül lehetett választani.
Tegnap este szerencsésnek mondhattuk magunkat, hiszen a margitszigeti Erkel-féle István királyt, Kentaur díszletei között láthattuk.
A tévé ma leadja, de annyira fáradt vagyok, hogy előkapok egy Faludy György könyvet, és álomba olvasom magam. Előtte még hálámnak adok hangot, hogy hajózás közben nem kapott el bennünket sem zápor, sem vihar.
A beszállás zökkenőmentesen zajlott. Ahogy helyet foglaltunk, már indultunk is, majd egy órás ringatózás után a Lánchíd déli oldalán kiszálltunk.
A Magyar Nemzeti Galériát gyalog közelítettük meg. Ennek köszönhetjük, hogy rátaláltunk a Szerpentin Szalonra, mely régiségbolt és kávézó egyben.
Ma igazából zárva volt, de mi benéztünk a nyitott ajtón, és végül kapucsínóval és croissant-nal ültünk a régi asztalka mellett. Többen követték a példánkat, szóval a kávézó a mai napon is kinyitott. :)
Még mielőtt elértük volna az MNG-t, a Budavári De la Motte-Beer palota megállított minket. A kívülről jelentéktelennek tűnő posta-épületben patika működött. A megállíthatatlanul közlekedő 16-os buszoktól, a milliónyi turistától szinte lefényképezhetetlenné vált a palota. Úgy gondoltam, a taxis kép maradhat.
Idegenvezetőnk, Lilla lelkesen mesélt az épületről, és a fa tárgy funkcióját is megismertette velünk. A fényes fa borítású dobozka felnyitás után wc-vé alakult.
A csodálatos bútorok nagy része egy nénike pincéjéből került elő, aki nem tudott mit kezdeni kincseivel, így használatra a palota rendelkezésére bocsátotta őket.
A Magyar Nemzeti Galéria ámulatba ejtő impresszionista festők kiállításán lépésben haladhattunk. Hihetetlen élmény Szinyei Merse Pál, Munkácsy Mihály, Paul Gauguin, Claude Monet, Fényes Adolf és Ferenczy Károly képeit látni. Ott van előtted a Majális, vagy egy másik kiállításban A lila ruhás nő. Vagy éppen a Fekete sertések, amit eddig csak a művtöri könyvben láttam. Wow. Tényleg wow.
Az Iparművészeti Múzeum már csak hab a tortán. Nemcsak az épület szépsége, hanem a kiállítások gazdagsága is magával ragadott.
A legjobb rész, amit még szeptember első napjáig láthatunk, a kortárs Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió művészeitől. Ötletgazdag, színes, továbbgondolható. Igazi élmény.
Nem volt ekkora élmény a várva várt iszlám rész. Egy terem szőnyegekkel, néhány tárggyal, félhomályban.
A szecessziós épületkerámiák egyediek, egy részük monumentális. Ezt látni kell! Az ékszereket meg jó lenne viselni, mert csodálatos munkák.
Néhány edény,
pár színes kocka, a tekintetet magára vonzza.
A tűzijátékot megnéztem a tévében. Pipa.
