A Kutatók Éjszakája után kellett volna ezzel a beszámolóval jelentkeznem, de megelégedtem a képek nézegetésével. Bones rajongói biztosan föltették maguknak a kérdést, mennyire tér el a háromdimenziós képalkotás, ill. az arcrekonstrukció a valódi antropológusok munkájától. Kustár Ágnes, a Természettudományi Múzeum munkatársa gipszkoponyákon szemléltette a folyamatot. Beszélt a fül és az orr "eltalálásának" lehetőségeiről, hiszen a csontok nem mindig mutatják meg a tökéletes képet. Ezért is készítenek több verziót, különböző színű, formájú arcszőrökkel. Végeredményben a sorozat élethűen mutatja be a törvényszéki antropológusok munkáját. (Egyébként a film ötletadója Kathy Reichs, aki korábban antropológusként dolgozott, részről-részre segíti a stáb munkáját.)
Szent László hermája nagy segítséget nyújtott abban, hogy arca visszakövetkeztethető legyen.
AZ irodalomkönyvekből ismert "lányos" Janus Pannonius-arc a legújabb kutatások szerint téves ábrázolás. Ahhoz azonban, hogy a történészek is elfogadják az új, robosztusabb arcot, kis időnek még el kell telnie, akkor is, ha az indokok logikusak.
A fél órás előadás több, mint egy órásra duzzadt, nem véletlen, hogy a 15 ember két perc alatt feltöltötte a szabad helyeket...
